Mark 6

Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása

← Chapter 5 Jump to: Chapter 7 →

1Mikor onnan eltávozott, hazájába ment és követték tanítványai.

2És a legközelebbi szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. És sokan, akik hallották Őt, megdöbbentek és ezt mondták: Hol tanulta ezeket és milyen bölcsesség az, ami neki adatott? És ilyen csodadolgok történnek általa?

3vajjon nem ez-é az ácsmester, a Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És nem itt élnek-e közöttünk a nőtestvérei? És megbotránkoztak benne.

4Jézus pedig azt mondta nekik: A prófétát sehol sem becsülik olyan kevésre, mint a maga hazájában, az ő rokonai között és a maga házában.

5Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyított meg úgy, hogy rájuk tette a kezét.

6És csodálkozott az ő hitetlenségükön. Azután sorra járta a falvakat és tanított

7Majd magához szólította a tizenkettőt és kezdte őket kiküldeni kettőnként és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken.

8És megparancsolta nekik, hogy az útra semmit se vigyenek, csak egy botot; se kenyeret, se táskát, se pénzt az erszényükben,

9hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.

10És ezt mondta nekik: Ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnan.

11Ahol azonban nem fogadnak be titeket és nem hallgatnak rátok, verjétek le a port lábatokról, mikor onnan távoztok, bizonyságul ellenük. (A 11. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: Bizony mondom nektek: az ítélet napján könnyebb lesz a sodomaiaknak és gomoraiaknak, mint annak a városnak (Mt 10:15).)

12És ők elmenve, hirdették, hogy térjenek meg.

13És sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és gyógyítottak.

14Hallott ezekről Heródes király, mert ismertté vált a Jézus neve. És azt beszélték: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne a csodatevő erők.

15Mások pedig azt mondták, hogy Illés ő, ismét mások azt állították, hogy próféta, olyan, mint valamelyik régi próféta.

16Mikor Heródes ezeket hallotta, így szólt: Az a János, akit én lefejeztettem, az támadt fel a halálból.

17Mert maga Heródes fogatta el és a tömlöcben bilincsbe verette Jánost Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivel azt vette feleségül.

18Mert János megmondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned.

19Heródiás ezért haragudott rá és meg akarta ölni, de nem tehette.

20Mert Heródes félt Jánostól, mivel igaz és szent embernek ismerte és védelmezte. Mikor hallgatta, sokszor zavarban volt, de azért örömmel hallgatta,

21Egy alkalmas nap jöttével azonban, mikor Heródes a születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,

22és ennek a Heródiásnak leánya bement és táncolt, megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király pedig azt mondta a leánynak: Kérj, amit akarsz és meg adom neked.

23Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha az országom felét kéred is

24Az pedig kiment és így szólt az ő anyjának: Mit kérjek? Ő így felelt: Keresztelő János fejét.

25Ekkor nagysietve bement a királyhoz és kérte őt: Akarom, hogy azonnal add ide nekem Keresztelő János fejét egy tálon.

26A király pedig noha igen elszomorodott, de esküjéért és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani,

27azonnal elküldte a hóhért és megparancsolta, hogy hozza el annak a fejét.

28Az pedig elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta a fejét egy tálon és odaadta a leánynak, a leány pedig anyjának adta.

29Mikor ezt meghallották János tanítványai, odamentek, elvitték a testét és sírba helyezték

30Azután az apostolok összegyűltek Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek és amit tanítottak.

31Ő pedig így szólt nekik: Jertek velem csak ti magatok, valami puszta helyre és pihenjetek egy kissé. Mert sokan jöttek, mentek, úgyhogy még evésre sem volt alkalmas idejük.

32És elhajóztak egy puszta helyre, csupán ők maguk.

33Mikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek és sokan megismerték őket, minden városból összefutottak oda gyalog és megelőzték őket.

34És amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdte őket sok dologra tanítani.

35Majd mikor az idő már nagyon későre járt, odamentek hozzá tanítványai és ezt mondták neki: Puszta ez a hely és az idő már későre jár.

36Engedd el őket, hadd menjenek el a körüllevő tanyákra és falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót.

37Jézus pedig ezt mondta nekik: Adjatok nekik ti enni. És válaszoltak neki: Menjünk és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?

38Ő pedig azt mondta nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg. És amikor megtudták, így szóllak: öt, és két halunk.

39Akkor megparancsolta nekik, hogy üljenek le mind csoportonként a zöld pázsitra.

40Letelepedtek azért csoportonként százával és ötvenével.

41Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, és feltekintett az égre, hálát adott és megtörte a kenyereket és odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjük és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.

42Ettek azért mindnyájan és jóllaktak,

43és felszedték a maradékot, tizenkét tele kosárral és a halakból is.

44Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren voltak férfiak.

45És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak hajóba és menjenek át előtte a túlsó partra Betsaida felé, míg elbocsátja a sokaságot.

46Miután pedig elbúcsúzott tőlük felment a hegyre, hogy imádkozzék.

47És amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egymaga a szárazon.

48És amint látta, hogy vesződnek az evezéssel, — mert a szél szembe fújt, — az éjtszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk, a tengeren járva. És el akart haladni mellettük.

49Mikor pedig azok látták, hogy a tengeren jár, kísértetnek vélték és felkiáltottak,

50mert mindnyájan látták őt és megrémültek. De Ő azonnal megszólította őket és mondta nekik: Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!

51Ekkor beszállt hozzájuk a hajóba és elállt a szél. Ők pedig szerfelett csodálkoztak magukban.

52Mert nem okultak a kenyerek megsokasításán, mivel a szívük megkeményedett.

53És átkelve a szárazföldre, eljutottak Genezáretbe és kikötöttek.

54De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerték őt,

55és azt az egész környéket befutották, kezdték a betegeket ágyakon odahordani, ahol hallomásuk szerint tartózkodott.

56És ahová bement: falvakba, városokba vagy tanyákra, a betegeket kitették a terekre és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék. És ahányan csak érintették, meggyógyultak.

← Chapter 5 Jump to: Chapter 7 →