bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
/
Matthew 20
Matthew 20
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 21 →
1
Mert hasonló a mennyek országa a gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
2
Miután pedig a munkásokkal egy dénár napszámban megegyezett, elküldte őket szőlejébe.
3
Mikor három óra tájban kiment, látott másokat, akik a piacon tétlenül álltak,
4
és így szólt nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe és ami igazságos, megadom nektek.
5
Azok pedig kimentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment és ugyanígy cselekedett.
6
Tizenegy óra tájban is kiment és talált másokat, akik ott álltak és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
7
Azok így feleltek neki: Mert senki sem fogadott meg minket. Ő azt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe.
8
Mikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat és fizesd ki a bérüket, az utolsóktól kezdve az elsőkig.
9
Ekkor előjöttek a tizenegy órások, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.
10
Mikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, ám ők is egy-egy dénárt kaptak fejenként.
11
Amint pedig felvették, zúgolódtak a gazda ellen,
12
és azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak és te egyenlővé tetted őket velünk, akik a nap terhét és hőségét szenvedtük.
13
Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14
Vedd, ami a tiéd és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15
Vájjon nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16
Így lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká. (A 16. vers végén egyes kéziratokban ott van a 22. rész 14. verse is.)
17
És mikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, csupán a tizenkét tanítványt vette magához, és útközben ezt mondta nekik:
18
íme, felmegyünk Jeruzsálembe és az Ember Fiát a papi fejedelmek és írástudók kezébe adják és halálra ítélik;
19
és kiszolgáltatják őt a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.
20
Ekkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborulva, kért tőle valamit.
21
Ő pedig így szólt neki: Mit akarsz? Az így felelt neki: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.
22
Jézus pedig így felelt: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem meg kell innom? És megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Azt mondták neki: Meg.
23
Erre ő így szólt hozzájuk: Az én poharamat megisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.
24
Mikor ezt a többi tíz meghallotta, bosszankodtak a két testvérre.
25
Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
26
De ne így legyen köztetek; hanem aki köztetek nagy akar lenni, szolgáljon nektek,
27
és aki köztetek első akar lenni, legyen a szolgátok.
28
Aminthogy az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.
29
És mikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt.
30
És íme két vak ült az út mellett. Mikor ezek hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltottak: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
31
A sokaság pedig rájuk támadt, hogy hallgassanak. De ők annál jobban kiáltották: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
32
És Jézus megállott, szólította őket és ezt mondta: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33
Szóltak neki: Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.
34
Jézus pedig megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat és követték őt.
← Chapter 19
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 21 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28