bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian (Karoli Bible 1908)
/
Job 6
Job 6
Hungarian (Karoli Bible 1908)
← Chapter 5
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 7 →
1
Jób pedig felele, és monda:
2
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;
17
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.
19
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22
Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27
Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!
28
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
← Chapter 5
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 7 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42