bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
2 Corinthians 7
2 Corinthians 7
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 8 →
1
Ezek az ígéreteink lévén tehát, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől, teljesítvén szentségünket Isten félelmében.
2
Vegyetek be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
3
Nem kárhoztatásul mondom; hiszen az imént mondtam, hogy úgy szíveinkben vagytok, hogy veletek halunk, veletek élünk.
4
Nagy bizodalmam van hozzátok, nagy dicsekedésem bennetek; tele vagyok vigasztalással, telides-tele örömmel minden nyomorúságunk mellett is.
5
Mert mikor Macedóniába érkeztünk is, akkor sem volt semmi nyugodalma testünknek, hanem mindenben szorongattatásunk; kívül harcok, belül félelmek.
6
De aki megvigasztalja az alázatosokat, megvigasztalt bennünket az Isten Titusz megjelenése által,
7
de nemcsak megjelenése által, hanem az által a vigasztalás által is, amellyel ti őt megvigasztaltátok, hírül hozván nekünk a ti kívánkozásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való buzgóságotokat, úgyhogy én még jobban megörültem.
8
Mert ha megszomorítottalak is titeket a levéllel, nem bánom; ha bántam is (mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított benneteket),
9
most örülök, nem azon, hogy megszomorodtatok, hanem azon, hogy megtérésre szomorodtatok meg; mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
10
Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést munkál üdvösségre; a világ szomorúsága pedig halált munkál.
11
Mert íme éppen ez a ti Isten szerint való megszomorodásotok mily nagy felbuzdulást munkált bennetek, sőt mentegetőzést, sőt felháborodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt megtorlást. Mindenben bebizonyítottátok, hogy ti tiszták vagytok e dologban.
12
Ha tehát írtam is nektek, nem a sértőért, sem nem a sértettért; hanem azért, hogy a mi értetek való felbuzdulásunk megnyilvánuljon hozzátok az Isten előtt.
13
Ezért vigasztalást vettünk a ti vigasztalásotokból; de még sokkal inkább örültünk a Titusz örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megvidámítottátok.
14
Mert ha valamivel őelőtte tifelőletek dicsekedtem, nem maradtam szégyenben; hanem mint ahogy minden, amit nektek beszéltem, valóság volt, úgy a Titusz előtt való dicsekedésünk is igazsággá lett;
15
és az ő szerelme annál is inkább felgerjed hozzátok, mikor visszaemlékezik mindnyájatoknak engedelmességére, hogyan fogadtátok őt félelemmel és rettegéssel.
16
Örülök tehát, hogy mindenben bízhatom bennetek.
← Chapter 6
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 8 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13