2 Kings 7

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 6 Jump to: Chapter 8 →

1Erre azt mondta Elisa: Halljátok az Úr szavát: Így mondta az Úr: Holnap ilyenkor egy széáh zsemlyeliszt egy sekel, és két széáh árpa egy sekel lesz Samária kapujában.

2Felelt erre a királynak az a törzstisztje, kinek kezére támaszkodik, az Isten emberének, és azt mondta: Ha mindjárt ablakokat csinál is az Úr az égre, vajon lehetséges-e ilyen dolog? Mire az azt mondta: Majd meglátod szemeiddel, de belőle nem eszel.

3Négy bélpoklos ember pedig a kapu előtt volt; azok meg azt mondták egymásnak: Mit ülünk mi itt, míg meghalunk?

4Ha azt mondjuk: Menjünk be a városba; hát a városban éhség van, tehát ott meghalunk; ha pedig itt maradunk, akkor is meghalunk: így hát nosza, pártoljunk át a szír táborba: ha életben hagynak bennünket, élünk; ha pedig megölnek bennünket, hát meghalunk.

5Tehát alkonyatkor felkeltek, hogy bemennek a szír táborba; és mikor a szír tábor széléig jutottak, akkor már nem volt ott senki.

6Ugyanis az Úr a szír táborral szekérhad zörgését, lovak dobogását, nagy sereg robogását hallatta; úgyhogy azt mondták egymásnak: Íme felbérelte ellenünk Izráel királya a hittiek királyait és az egyiptomiak királyait, hogy reánk jöjjenek;

7és így felkeltek és alkonyatkor elmenekültek, és ott hagyták sátoraikat, lovaikat és szamaraikat, a tábort úgy, amint volt, puszta életükkel menekültek el.

8Mikor tehát ezek a bélpoklosok a tábor széléhez érkeztek, bementek egy sátorba, ettek, ittak, az ezüstöt, aranyat és ruhákat pedig elvitték onnét, és elmentek és elrejtették; aztán visszatértek és másik sátorba mentek be, onnét is vittek és elrejtették.

9Akkor azonban azt mondták egymásnak: Mi nem becsületesen cselekszünk, e mai nap örömmondás napja, és mi hallgatunk; pedig ha világos reggelig várunk, büntetés ér bennünket: most tehát jertek, menjünk be, és tegyünk jelentést a királyi palotában.

10Tehát mikor odaértek, szólították a város kapusait, és jelentést tettek nekik, mondván: Bementünk a szír táborba, és íme nem volt ott sem ember, sem emberi nesz; hanem csak lovak megkötve, szamarak megkötve, és sátorok úgy, amint voltak.

11Mikor a kapusok ezt kikiáltották, és jelentést tettek bent a királyi palotában;

12felkelt a király éjjel, és azt mondta szolgáinak: Meg kell nektek mondanom, mit csináltak velünk a szírek: észrevették, hogy mi éhezünk, tehát kivonultak a táborból, elrejtőzvén a mezőn, gondolva: Ha kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba.

13Erre felelt egyik szolgája, és azt mondta: Tehát vigyenek, kérlek, vagy ötöt a megmaradt lovakból, hogy megmaradtak a városban, úgy mutatnak majd azok, mint az egész sokaság, Izráel, hogy megmaradt a városban, úgy mutatnak azok, mint Izráel egész sokasága, hogy teljes; tehát küldjünk el, majd meglátjuk.

14Vettek tehát két lófogatot; és elküldte a király a szír tábor után, mondván: Menjetek és nézzétek meg.

15Miután pedig egész a Jordánig elmentek utánuk, és kitűnt, hogy az egész út tele van ruhákkal és felszerelésekkel, melyeket a szírek ijedt sietségükben elhánytak; visszatértek a követek és jelentették a királynak.

16Erre kiment a nép és kifosztotta a szír tábort; és egy széáh zsemlyeliszt egy sekel, két széáh árpa egy sekel lett, az Úr szava szerint.

17A király pedig azt a törzstisztet, akinek a kezére támaszkodni szokott, a kapuhoz rendelte, és eltiporta őt a nép a kapuban; és meghalt aszerint, amint az Isten embere beszélt, aki megmondta ezt, mikor a király lement hozzá.

18Mikor ugyanis az Isten embere a királyhoz beszélt, mondván: Két széáhárpa egy sekel és egy széáh zsemlyeliszt egy sekel lesz holnap ilyenkor Samária kapujában;

19akkor az a törzstiszt felelt az Isten emberének, és azt mondta: Ha mindjárt ablakot csinál is az Úr az égre, vajon lehetséges-e ilyen dolog? Mire az azt mondta: Majd meglátod szemeiddel, de belőle nem eszel.

20És így történt vele: eltiporta őt a nép a kapuban és meghalt.

← Chapter 6 Jump to: Chapter 8 →