bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Deuteronomy 1
Deuteronomy 1
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 2 →
1
Ezek azok a beszédek, melyeket szólott Mózes egész Izraelhez a Jordánon túl; a sivatagban, a Szúffal szemben levő síkságon, Párán, Tófel, Lábán, Hacérót és Di-Záháb között.
2
Tizenegy napi út Hórebtől Széir hegyén Kádes Barneáig.
3
Tehát történt a negyvenedik évben, a tizenegyedik hónapban, a hónap elsején: szólott Mózes Izráel fiainak, mind aszerint, amint az Úr parancsolt általa nekik.
4
Miután megverte Szihont, az emoriak királyát, ki Hesbonban lakott; és Ogot, a Básán királyát, ki Astárótban lakott, Edreiben.
5
A Jordánon túl, Móáb földjén kezdte el Mózes ezt a tanítást magyarázni, mondván:
6
Az Úr, a mi Istenünk, szólt nekünk a Hóreben, mondván: Elég volt nektek e hegyen lakni.
7
Forduljatok, induljatok, és menjetek be az emoriak hegyére és minden szomszédjukhoz, akik a Síkságon, a Hegyvidéken, az Alföldön, a Délvidéken és a Tengermelléken: a kanaániak országában vannak, továbbá a Libánonra a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamáig.
8
Íme előtökbe adom az országot; menjetek be és vegyétek birtokotokba azt az országot, melyről megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja, és őutánuk az ő magvuknak.
9
És azt mondtam nektek abban az időben, mondván: Nem bírlak benneteket egyedül hordozni.
10
Az Úr, a ti Istenetek úgy megsokasított benneteket, hogy íme ma oly sokan vagytok, mint az ég csillagai.
11
(Az Úr, atyáitok Istene tegyen hozzátok még ezerannyit, mint ahányan vagytok; és áldjon meg benneteket, amiképpen szólt felőletek!)
12
Hogyan hordozzam én egyedül bajotokat, terheteket és pereteket?
13
Adjatok ide törzseitek szerint bölcs, értelmes és tudós férfiakat; hogy főkké tegyem őket felettetek.
14
Ti pedig feleltetek nekem; és azt mondtátok: Jó lesz megtenni azt a dolgot, amiről szóltál.
15
Akkor vettem törzseitek főembereit, bölcs és tudós férfiakat, és főkké tettem őket felettetek: ezredparancsnokokká, századparancsnokokká, ötvenedparancsnokokká és tizedparancsnokokká, és intézőkké törzseitek szerint.
16
Bíráitoknak pedig megparancsoltam abban az időben, mondván: Tartsatok kihallgatást testvéreitek között, úgy ítéljetek igazságot egyik közt meg másik közt, és a nála levő jövevény közt.
17
Ne legyetek személyválogatók az ítéletben, mind a kicsit, mind a nagyot meghallgassátok, ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; azt az ügyet pedig, mely nektek nehéz, terjesszétek fel hozzám, hogy meghallgassam.
18
És megparancsoltam nektek abban az időben mindazokat a dolgokat, melyeket tennetek kell.
19
És elindultunk a Hórebtől (és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes sivatagot, melyet láttatok az emoriak hegyének útján), amiképpen parancsolta az Úr, a mi Istenünk nekünk; és eljutottunk Kádes Barneáig.
20
És azt mondtam nektek: Eljutottatok az emoriak hegyéhez, melyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni.
21
Íme elődbe adta az Úr, a te Istened az országot; menj fel, vedd birtokodba, amiképpen szólt az Úr, atyáid Istene, néked, ne félj és ne csüggedj.
22
Akkor mindnyájan hozzám jöttetek és azt mondtátok: Hadd küldjünk magunk előtt férfiakat, hogy kémleljék ki nekünk az országot; és hozzanak nekünk hírt az út felől, amelyen fel kell vonulnunk, és a városok felől, amelyekbe be kell jutnunk.
23
És tetszett nekem ez a beszéd, tehát választottam közületek tizenkét embert, minden törzsből egy-egy embert.
24
Azok fordultak és felmentek a hegyre, és bementek Eskol völgyéig; és kikémlelték azt.
25
Vettek is kezükbe a föld gyümölcséből és lehozták hozzánk; és hírt hoztak nekünk és azt mondták: Szép az az ország, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk akar adni.
26
Mégsem akartatok felmenni; hanem ellene szegültetek az Úrnak, a ti Istenetek parancsának.
27
És zúgolódtatok sátraitokban és azt mondtátok: Mivel gyűlöl az Úr minket, kihozott bennünket Egyiptom országából; hogy az emoriak kezébe adjon minket, hogy elpusztítson bennünket.
28
Hová mennénk mi fel? Testvéreink elolvasztották szívünket, mondván: Nálunk nagyobb és szálasabb népet, nagy és az égig megerősített városokat; és anákok fiait is láttuk ott.
29
Én pedig azt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük.
30
Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, ő hadakozik értetek; egészen úgy, mint ahogyan Egyiptomban tett veletek szemeitek előtt,
31
meg a sivatagban, ahol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, mint a fiát hordozza az ember; az egész úton, melyen jártatok, míg el nem jutottatok erre a helyre.
32
És mindemellett sem hisztek az Úrban, a ti Istenetekben,
33
aki előttetek járt az úton, helyet szemelvén ki nektek, ahol tábort üssetek; a tűzben éjjel, hogy lássatok az úton, melyen mennetek kellett, és a felhőben nappal.
34
És meghallotta az Úr beszédeitek szavát; és megharagudott, és megesküdött, mondván:
35
Senki meg nem látja ezek közül a férfiak közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a szép országot, melyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.
36
Kivéve Kálebet, Jefunne fiát, ő meglátja azt, és neki adom azt a földet, melyet taposott, és fiainak; mivelhogy teljesen az Urat követte.
37
Énreám is megharagudott az Úr timiattatok, mondván: Te sem mégy be oda.
38
Józsué, a Nún fia, aki előtted áll, ő megy be oda; őt erősítsd, mert ő helyezi örökségébe Izráelt.
39
És kicsinyeitek, akikről azt mondtátok, hogy zsákmánnyá lesznek, és fiaitok, akik ma nem tudnak sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda; és nekik adom azt, és ők veszik azt birtokukba.
40
Ti pedig forduljatok: és induljatok a sivatagba a Sástenger útján.
41
Erre feleltetek és azt mondtátok nekem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi megyünk fel és harcolunk, egészen úgy, amint parancsolta nekünk az Úr, a mi Istenünk; ezzel felöveztétek ki-ki a maga hadieszközeit, és könnyelműen felmentetek a hegyre.
42
Az Úr pedig azt mondta nekem: Mondd nekik: Ne menjetek fel és ne harcoljatok, mert nem vagyok közöttetek; hogy vereséget ne szenvedjetek ellenségeitek előtt.
43
És szóltam nektek, de nem hallgattatok meg; hanem ellene szegültetek az Úr parancsának, és elbizakodottan felmentetek a hegyre.
44
És kijött az emori, aki azon a hegyen lakik, ellenetek, és megkergetett benneteket, mint a méhek szokták tenni; és szétvertek benneteket Széirben, Hormáig.
45
Mikor visszatértetek, sírtatok az Úr előtt; de nem hallgatott az Úr szavatokra, és nem figyelt rátok.
46
És így Kádesben kellett eltöltenetek azt a sok időt; amennyi időt eltöltöttetek.
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 2 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34