bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Deuteronomy 5
Deuteronomy 5
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 4
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 6 →
1
És előszólította Mózes egész Izráelt, és azt mondta nekik: Hallgasd meg, Izráel, azokat a törvényeket és azokat az ítéleteket, amelyeket én füleitekbe beszélek ma; és tanuljátok meg azokat, és tartsátok meg, beteljesítvén őket.
2
Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk Hóreben.
3
Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget; hanem velünk, ezekkel, kik itt vagyunk ma, mindnyájan élők.
4
Színről-színre beszélt az Úr veletek a hegyen a tűz közepéből.
5
Én álltam az Úr között és tiközöttetek abban az időben, hogy megjelentsem nektek az Úr beszédét; mert féltetek a tűztől és nem mentetek fel a hegyre. Mondván:
6
Én vagyok az Úr, a te Istened; aki kihoztalak téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.
7
Ne legyen mellettem más istened.
8
Ne csinálj magadnak istenképet semmiféle alakra, ami fent az égben, vagy ami alant a földön; vagy ami a vízben a föld alatt van.
9
Ne borulj le előttük és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, aki megkeresem az atyák bűnét a fiakon, harmad- és negyedízig is azoknál, akik engem gyűlölnek;
10
de kegyelmet gyakorlok ezerízig azoknál, akik engem szeretnek és megtartják parancsolataimat.
11
Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.
12
Megőrizd a szombatnak napját, szentnek tartván azt; amiképpen parancsolta neked az Úr, a te Istened.
13
Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat;
14
de a hetedik nap szombat az Úrnak, a te Istenednek; ne végezz semmi dolgot se te, vagy fiad, vagy leányod, se szolgád vagy szolgálód, se ökröd, se szamarad, se semmi barmod, se az a jövevény, aki kapuidon belül veled van, hogy megnyugodjék szolgád és szolgálód, mint te.
15
És emlékezzél rá, hogy szolga voltál Egyiptom országában, és kihozott téged az Úr, a te Istened onnét erős kézzel és kinyújtott karral; azért parancsolta az Úr, a te Istened, hogy megtartsd a szombat napját.
16
Tiszteld atyádat és anyádat, amiképpen parancsolta neked az Úr, a te Istened; hogy hosszú legyen életed és jól legyen dolgod azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.
17
Ne ölj.
18
És ne légy házasságtörő.
19
És ne lopj.
20
És ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
21
És ne kívánd felebarátod feleségét; és ne vágyakozzál felebarátod házára, földjére, szolgájára; se szolgálójára, ökrére és szamarára, se semmire, ami felebarátodé.
22
Ezeket az igéket szólta az Úr egész gyülekezetekhez a hegyen a tűz, felhő és sötétség közepéből nagy hangon, és nem többet; és felírta őket két kőtáblára és nekem adta őket.
23
Történt pedig, hogy amint hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy meg tűzben égett; hozzám járultatok mind, törzseitek fejei és véneitek.
24
És azt mondtátok: Íme megmutatta nekünk az Úr, a mi Istenünk az ő dicsőségét és nagyságát, és hangját hallottuk a tűz közepéből; ma láttuk, hogy beszélhet Isten az emberrel úgy, hogy az életben marad.
25
Most tehát miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz: ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, akkor meghalunk.
26
Mert ki az minden test között, aki élő Isten hangját hallotta beszélni a tűz közepéből, mint mi és életben maradt?
27
Menj közel te, és hallgass meg mindent, amit mond az Úr, a mi Istenünk; és te beszélj el nekünk mindent, amit szól az Úr, a mi Istenünk neked, és mi meghallgatjuk és megcselekesszük.
28
Mikor az Úr meghallotta beszédeitek hangját, mikor hozzám szóltatok; azt mondta az Úr nekem: Hallottam e nép beszédeinek hangját, amiket szóltak hozzád, helyes volt minden, amit szóltak.
29
Vajha ez lenne nekik a szívük, hogy féljenek engem és tartsák meg minden parancsolatomat minden időben; hogy jól legyen dolguk nekik és fiaiknak örökké.
30
Eredj, mondd nekik: Térjetek vissza sátoraitokba.
31
Te pedig állj itt velem, hogy elbeszéljem neked mindazt a parancsolatot, törvényt és ítéletet, amit meg kell nekik tanítanod; hogy aszerint cselekedjenek abban az országban, melyet én most adok nekik, hogy birtokukba vegyék azt.
32
Vigyázzatok tehát, hogy úgy cselekedjetek, amint parancsolta az Úr, a ti Istenetek nektek; el ne térjetek se jobbra, se balra.
33
Egészen azon az úton menjetek, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt nektek; hogy éljetek és jól legyen dolgotok, és hosszú ideig legyetek az országban, melyet birtokotokba fogtok venni.
← Chapter 4
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 6 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34