Ecclesiastes 12

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 11 Jump to:

1és emlékezzél meg teremtődről ifjúságod napjaiban; míg el nem jönnek a rossz napok: és el nem közelednek az évek, melyekről azt mondod: Nem telik bennük kedvem.

2Ameddig el nem sötétedik a nap és a világosság, és a hold és a csillagok; és visszatérnek a felhők az eső után:

3amely nap remegnek a ház őrizői, és meggörbülnek az erős férfiak:és ünnepelnek a molnárleányok, mert megkevesbedtek; és elsötétülnek az ablakon kinézők.

4És bezáratnak az ajtók az utcára, miközben alább száll a malom hangja; és felkelnek a madárszóra, és elhalkul minden énekhang.

5A magastól is félnek és ijedelmek vannak az úton, és virágzik a mandulafa, és elnehezedik a sáska és letörik a kapor. Mert el fog menni az ember az ő örökös házába; és körüljárnak a gyászolók az utcán.

6Ameddig el nem oldódik az ezüstkötél, és el nem törik az arany olajtartó; és össze nem törik a veder a forrásnál, és el nem törik a kerék a kútnál.

7És visszatér a por a földbe, mint ami volt; a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta azt.

8Hiábavalóságok hiábavalósága, azt mondja a Prédikátor; minden hiábavalóság!

9És azon fölül, hogy a Prédikátor bölcs volt; még tanította a népet tudományra, és figyelt és kutatott és szakasztott sok példabeszédet.

10Igyekezett a Prédikátor kedves szavakat találni; éspedig egyenesen írt, őszinte szavakat.

11Bölcsek szavait, mint az ösztökéket, és mint gyülekezeti mesterek által vert szögeket; melyek egy pásztortól adattak.

12Egyébiránt pedig ezekből intessél meg fiam; a sok könyv írásának nincs vége, és a sok tanulmányozás kifárasztja a testet:

13a dolog végső summája, így hangzik: Az Istent féld és parancsolatait megtartsd; mert ez az egész ember.

14Mert minden tettet ítéletre visz az Isten, minden titokkal; akár jó, akár rossz.

← Chapter 11 Jump to: