bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Genesis 32
Genesis 32
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 31
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 33 →
1
Jákób is ment a maga útján; és rábukkantak Isten angyalai.
2
És azt mondta Jákób, amint őket meglátta: Isten tábora ez; ezért nevezte annak a helynek nevét Mahanajimnak.
3
És Jákób követeket küldött maga előtt testvéréhez, Ézsauhoz Széir földjére, Edom mezejére.
4
És megparancsolta nekik, mondván: így szóljatok az én uramnak, Ézsaunak: Ezt mondja a te szolgád, Jákób, Lábánnál voltam mint jövevény és ott időztem mostanáig,
5
és szereztem ökröket és szamarakat, juhokat és szolgákat és szolgálóleányokat; és azért küldöm ezt a jelentést az én uramnak, hogy kegyelmet találjak szemeiben.
6
És visszatértek a követek Jákóbhoz, mondván: Elmentünk testvéredhez, Ézsauhoz, és jön is elébed, és négyszáz ember vele.
7
Megfélemlett erre Jákób nagyon, és szorongás fogta el; és elosztotta a népet, mely vele volt, és a juhokat, a marhákat és a tevéket két táborba;
8
mert azt gondolta: Ha eljön Ézsau az egyik táborra és levágja azt; hát legyen a megmaradt tábor megmenekítve.
9
Azután ezt mondta Jákób: Oh, én atyámnak, Ábrahámnak Istene és én atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, ki azt mondtad nekem: Térj vissza országodba és rokonságodhoz, és jól teszek veled;
10
én nagyon méltatlan vagyok mindarra a kegyelemre és mindarra a hűségre, melyet cselekedtél a te szolgáddal, mert a pálcámmal mentem át ezen a Jordánon, és most két táborrá lettem:
11
óh szabadíts ki engem testvérem kezéből, Ézsau kezéből! Mert én félek tőle, hogy eljön és levág engem, „anyát a fiain\.
12
Pedig te azt mondtad: Jól tévén jól teszek teveled; és olyanná teszem magodat, mint a tenger fövenye, mely meg nem számlálható sokasága miatt.
13
És ott hált azon az éjszakán. Aztán abból, ami kezébe akadt, ajándékot vett Ézsaunak, az ő testvérének.
14
Kétszáz kecskét és húsz bakot; kétszáz juhot és húsz kost.
15
Harminc szoptatós tevét csikóstul; negyven tehenet és tíz tulkot, húsz szamárkancát és tíz csikót.
16
És kezébe adta szolgáinak, nyájanként külön-külön; és azt mondta szolgáinak: Vonuljatok előttem, és hagyjatok közt az egyes nyájak között.
17
És megparancsolta az elsőnek, mondván: Ha előtalál téged Ézsau, az én testvérem, és megkérdi tőled, mondván: Kié vagy te és hova mégy, és kiéi ezek előtted?;
18
hát mondd: A te szolgádnak, Jákóbnak ajándéka ez, melyet az én uramnak, Ézsaunak küld; és íme ő is mögöttünk van.
19
És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, mindeniknek, akik a nyájak után mentek, mondván: Ugyanilyen szóval beszéljetek Ézsauval, mikor találkoztok vele,
20
és mondjátok: A te szolgád, Jákób is mögöttünk van. Mert azt gondolta: Engeszteljem ki őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután úgy lássam az ő orcáját, talán kedvesen fogad.
21
Elment tehát az ajándék őelőtte; ő pedig azon az éjszakán a táborban hált.
22
De felkelt azon éjjel és vette két feleségét és két szolgálóleányát, és tizenegy gyermekét; és átment a Jabbók révén.
23
Miután pedig azokat vette és átvitte őket a folyón; és átvitt, amije volt,
24
Jákób egyedül maradt. Akkor egy férfi birkózott vele a hajnal feljöttéig.
25
Mikor látta, hogy nem bír vele, megütötte csípőízületét; és kimarjult Jákób forgócsontja a vele való birkózásban.
26
És azt mondta: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal; és azt mondta: Nem bocsátlak el, csak ha megáldottál engem.
27
Erre azt mondta neki: Mi a neved? És azt mondta: Jákób.
28
Erre azt mondta: Nem Jákóbnak mondatik többé a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
29
És megkérdezte Jákób, és azt mondta: Mondd meg, kérlek, a nevedet; amire azt mondta: Miért kérdezed az én nevemet? És megáldotta őt ott.
30
És elnevezte Jákób azt a helyet Penuélnek: Mert láttam Istent színről színre, mégis élve menekültem.
31
És mikor keresztülment Penuélen, feljött rá a nap; és ő csípőből sántított.
32
Azért nem eszik meg Izráel fiai a nagy inat, mely a csípőízületen van, a mai napig; mert csípőízületét ütötte meg Jákóbnak, a nagy inát.
← Chapter 31
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 33 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50