bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Genesis 44
Genesis 44
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 43
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 45 →
1
Aztán megparancsolta háznagyának, mondván: Töltsd meg ezeknek az embereknek zsákjait eleséggel, amennyit el bírnak vinni; és tedd mindeniknek a pénzét a zsákja szájába;
2
az én kelyhemet pedig, az ezüstkelyhet tedd a legkisebbik zsákjának a szájába, gabonára való pénzét is; az pedig a József szava szerint cselekedett, amit mondott.
3
A reggel már világos volt, mikor elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt.
4
Mikor éppen kimentek a városból, nem voltak messze, azt mondta József háznagyának: Kelj fel, siess azok után az emberek után; és ha eléred őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal jóért?
5
Nemde ez az, amiből az én uram iszik, és ő bűvöléssel jövendőt mond belőle; rosszul tettétek, amit tettetek.
6
Utol is érte őket és megmondta nekik ezeket a szavakat.
7
Mire azt mondták neki: Miért mond az én uram ilyen dolgokat? Távol van a te szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek.
8
Íme azt a pénzt, amit zsákjaink szájában találtuk visszahoztuk hozzád Kanaán földjéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat?
9
Akinél megtalálják azt szolgáid közül, hát haljon meg; mi meg legyünk rabszolgái az én uramnak.
10
És azt mondta: Hát akkor úgy lesz, amint mondjátok; akinél megtalálják azt, legyen nekem rabszolgám, ti pedig legyetek mentek.
11
És hamar letette mindenik az ő zsákját a földre; és megnyitotta mindenik a zsákját.
12
Ő pedig a kutatást a legnagyobbikon kezdte és a legkisebbiken végezte; és megtalálta a poharat Benjámin zsákjában.
13
Erre megszaggatták ruháikat; felrakodott mindenik a szamarára, és visszamentek a városba.
14
És bement Júda és testvérei József házába, és ő még ott volt; és földre borultak előtte.
15
Akkor azt mondta nekik József: Micsoda dolog ez, amit tettetek? Hát nem tudjátok, hogy bűvöléssel jövendőt mond egy ilyen ember, mint én?
16
Erre Júda azt mondta: Mit mondjunk az én uramnak, mit beszéljünk, és mit igazoljuk magunkat? Az Isten felfedezte szolgáid bűnét, íme mi rabszolgái vagyunk uramnak, mind mi, mind az, akinél a poharat megtalálták.
17
De ő azt mondta: Távol legyen tőlem, hogy ezt tegyem; az az ember, akinél megtalálták a poharat, az legyen nekem rabszolgám, ti pedig menjetek el békességgel atyátokhoz.
18
Akkor odalépett hozzá Júda, és azt mondta: Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót uram füleibe, és ne gerjedjen fel haragod szolgádra, mert te olyan vagy, mint Faraó.
19
Az én uram azt kérdezte szolgáitól mondván: Van-e nektek atyátok vagy testvéretek?
20
És azt mondtuk uramnak: Van egy vén atyánk és egy vénkori gyermeke, a legkisebb; és annak a testvére meghalt, és ő maga maradt anyjának, atyja azért szereti őt.
21
Erre azt mondtad szolgáidnak: Hozzátok őt le hozzám; hadd vessek rá egy pillantást.
22
Mi pedig azt mondtuk az én uramnak: Nem hagyhatja el atyját az a gyermek; ha elhagyná atyját, az meghalna.
23
Erre azt mondtad szolgáidnak: Ha nem jön le legkisebb testvéretek veletek; többé ne kerüljetek színem elé.
24
És történt, hogy felmentünk a te szolgádhoz, atyámhoz; és jelentettük neki uram szavait.
25
Mikor azt mondta atyánk: Menjetek el ismét, vegyetek nekünk egy kis eleséget,
26
akkor azt mondtuk: Nem mehetünk le; ha legkisebb testvérünk velünk lesz, akkor lemegyünk, mert nem kerülhetünk annak a férfiúnak színe elé, ha legkisebb testvérünk nincs velünk.
27
Akkor azt mondta a te szolgád, atyám, nekünk: Ti tudjátok, hogy két fiút szült nekem feleségem;
28
és az egyik úgy elment tőlem, hogy azt mondtam: Bizonyára széttépetett; nem is láttam őt máig sem.
29
Ha ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri őt; nyomorúságomban viszitek sírba ősz hajamat.
30
Most tehát, ha bemennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a gyermek nem volna velünk; holott hozzá van kötve annak lelkéhez;
31
akkor megtörténnék, hogy amint látná, hogy nincs a gyermek, hát meghalna; és a te szolgáid búbánatban vinnék le a te szolgádnak, atyánknak ősz haját a sírba.
32
Mert a te szolgád kezességet vállalt a gyermekért atyámnál, mondván: Ha meg nem hozom őt neked, legyek bűnös atyámmal szemben mindenkor.
33
Most azért hadd maradjon a te szolgád a gyermek helyett uramnak rabszolgául; a gyermek pedig menjen fel testvéreivel.
34
Mert hogyan menjek én fel atyámhoz, ha a gyermek nincs velem? Nem tudnám nézni a nyomorúságot, mely atyámat érné.
← Chapter 43
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 45 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50