Habakkuk 2

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1Őrhelyemre lépek, és felállok a bástyán, és lesem, hogy lássam, mint beszél velem; és mit feleljek védelmemre?

2És felelt nekem az Úr, és azt mondta: írd fel a látomást, és vésd a táblákra; hogy futva olvashassák azt.

3Mert a látomás még tart a kitűzött időig, de siet a véghez, és nem csal meg; ha késedelmeskedik, bízzál benne, mert jövén jön, nem késik el.

4Íme felfuvalkodott, nem egyenes a lélek benne; pedig az igaz ember hitből él.

5De mennyivel inkább megcsalja a bor a kevély embert, aki nem nyugszik. Aki kitárta, mint az alvilág, étvágyát, és olyan, mint a halál, hogy nem lakik jól; és magának takarított be minden népet, és magának gyűjtött össze minden nemzetet.

6Nemde ezek mind példabeszédet költenek rá, és gúnyverset, rá szóló talányokat? És mondják: Jaj, aki halmozza a nem övét! Meddig? És aki elterheli magát záloggal!

7Nemde hirtelen felkelnek hitelezőid, és felébrednek zaklatóid; és zsákmányul leszel nekik?

8[Mivel te kizsákmányoltál sok nemzetet, kizsákmányolnak téged a többi népek mind; embervér miatt és országon, városon és minden benne lakón való erőszak miatt.]

9Jaj, aki igazságtalan nyereséget szerez házának; hogy a magasba rakja fészkét, hogy megmeneküljön a gonosz kezéből!

10Szégyen házadra a tanács, amit hoztál, hogy kiirts sok népet, vétkezvén lelked ellen.

11[Mert kő a falból kiált; és gerenda a fából felel rá.]

12Jaj, aki vérrel épít várost; és gazságon alapít várat!

13Nemde a Seregek Urától van ez: Népek tűznek fáradoznak, és a nemzetek hiábavalóságnak vesződnek?

14[Mert betelik a föld az Úr dicsőségének ismeretével; mint a vizek a tengert elborítják.]

15Jaj, aki itatja barátját, kiöntvén hevedet; sőt megrészegíti, hogy nézze szemérmét!

16Jóllaktál gyalázattal inkább, mint dicsőséggel; igyál te is, és meztelenkedjél! Reád fordul az Úr jobbjának pohara, és gyalázat dicsőségedre.

17Mert a Libánonon való erőszak borít el téged, és a barmok pusztítása, mely ijeszti őket embervér miatt és országon, városon és minden benne lakón való erőszak miatt.

18Mit használ a faragott kép, hogy kifaragta formálója; az öntött kép és hazugságra tanító, hogy bízott benne formája formálója, hogy néma bálványokat készítsen?

19Jaj, aki azt mondja a fának: Serkenj fel! Ébredj! - a néma kőnek! Ő tanítson? Íme ő benne van foglalva aranyba és ezüstbe, és semmi lélek nincs benne.

20Az Úr pedig szent templomában van; csitt őelőtte, egész föld!

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →