Habakkuk 3

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 2 Jump to:

1Habakuk próféta imája Sigjonótra.

2Uram, hallottam híredet, félem, Uram, cselekedetedet. Éveken belül valósítsd meg, éveken belül ismertesd meg; haragban irgalomról emlékezzél.

3Isten Témánból jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szelá. Elborította az egeket felsége, és dicséretével tele a föld.

4És fény támad, mint a világosság, oldalt sugarai vannak; és ott van erejével rejteke.

5Előtte döghalál jár, és forró láz támad nyomain.

6Megáll és országot rendít, lát és nemzeteket rebbent; és szétmállanak ős hegységek, lesüllyednek örök halmok, az ő örök járásai.

7Nyomor alatt láttam Kusan sátorait; reszketnek Midján földjének kárpitjai.

8A folyókra lobbant-e fel, Uram, haragod, vagy a tengerre felindulásod; hogy vágtatsz lovaidon, diadalszekereiden?

9Meztelenre vetkőződik íjad, a törzseknek tett esküparancs, szelá; a folyókat földdé hasítod.

10Megláttak téged, reszkettek a hegyek, vizek árja megy át; a hullámár szavát hallatja, magasra emelte kezeit.

11Nap és hold megállt lakhelyén, nyilaid világosságánál, amint jártak, dárdáid villámának fényénél.

12Felindulással tiporod a földet; haraggal csépled a nemzeteket.

13Kivonultál néped megtartására, a te felkented megtartására; szétzúztad a főt a hitetlen házáról, feltárva a fundamentumot nyakig. Szelá.

14Átfúrtad pálcáival vezérei fejét, kik rohantak engem szétszórni; ujjongásuk olyan volt, hogy megeszik a szegényt rejtekben.

15Megtiportad a tengert lovaiddal, a nagy vízrakásokat.

16Hallottam - és reszketett a bensőm, a hangra remegtek ajkaim, revesedés jött csontjaimba, és helyemben megreszkettem -, hogy nyugodjam a szorongatás napjáig, mikor feljön a népre, hogy támadjon minket.

17Mert a fügefa nem terem, és nincs gyümölcs a szőlőtőkén; megcsalt az olajfa termése, és a mezőség nem termett eledelt; kiveszett az akolból a juh, és nincs marha az istállóban:

18és mégis örvendezem az Úrban, vigadok üdvöm Istenében, az Úr, az én Uram erőm nekem;

19és olyanokká teszi lábaimat, mint a szarvasokéi, és magaslataimon lépdeltet engem. A karmesternek az én lantomra.

← Chapter 2 Jump to: