Joel 2

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →

1Fújjatok kÚrtöt Cionban, és riadót szentségem hegyén, reszkessen a föld minden lakója; mert jön az Úr napja, mert közel van,

2sötétség és homály napja, felhő és borulat napja. Mint hajnal terül el a hegyeken egy nagy és hatalmas nép, amilyen nem volt öröktől fogva, és utána sem lesz többé évekig, nemzedékről nemzedékre.

3Előtte tűz emészt, utána láng lobog; mint az Éden kertje, olyan a föld előtte, és utána puszta sivatag, még maradék sem volt tőle.

4Orcája, mint lovak orcája; és mint paripák, úgy futnak.

5Mint szekérzörgés a hegyek tetein, ugrálnak, mint tűzláng-ropogás, mely tarlót eszik; mint hatalmas nép, harcra sorakozva.

6Előtte népek reszketnek; minden orca elhalványul.

7Mint hősök, úgy rohamoznak, mint a hadi emberek, úgy hágnak fel a kőfalra; ki-ki a maga útján megy, és nem csavarják el ösvényeiket.

8És egyik a másikat nem lökdösi, ki-ki a maga útján jár; és a lövedéken is átesnek, Nem szakítják félbe,

9a városba berohannak, a kőfalon rohamoznak, a házakra felszállanak; az ablakon keresztül, mint a tolvajok, bemennek.

10Előtte a föld megreszket, az egek remegnek; nap és hold elsötétülnek, és a csillagok bevonják fényüket.

11És az Úr megzendül serege előtt, mert igen nagy az ő tábora, mert hatalmas a szava végrehajtója; mert nagy az Úrnak napja és félelmes nagyon, és ki bírhatná ki azt?

12De most is azt mondja az Úr: Térjetek hozzám egész szívetekkel! És böjttel és sírással és gyásszal;

13és szaggassátok meg szíveteket (ne ruháitokat), úgy térjetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez. Mert könyörületes és irgalmas ő, hosszútűrő és nagykegyelmű, és a rossznak megbánója;

14Ki tudja, ismét megbánhatja, és hagy maga után áldást, étel- és italáldozatot az Úrnak, Isteneteknek.

15Fújjatok kÚrtöt Cionban, szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyülekezést.

16Gyűjtsetek népet, szenteljetek gyülekezetet, szedjétek össze a véneket. Gyűjtsetek kisdedeket, és csecsemőket, jöjjön ki a vőlegény ágyasházából, és a menyasszony nászszobájából.

17A tornác és oltár közt sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Szánd meg, Uram, népedet, és ne add örökségedet gyalázatra, hogy a pogányok kicsúfolják. Miért mondják a népek között: Hol van az ő Istenük?

18És felbuzdult az Úr szerelme országáért, és megsajnálta népét;

19és felelt az Úr és azt mondta népének: íme én elküldöm nektek a gabonát, és a mustot és az olajat, és jóllaktok vele; és nem adlak titeket többé gyalázatra a pogányok közt.

20És az északit eltávolítom rólatok, és ellököm száraz és puszta földre; [elejét a keleti tengerbe és végét a nyugati tengerbe] és felszáll bűze és felszáll büdössége, mert nagyot cselekedett.

21Ne félj, szántóföld, vigadj és örülj; mert az Úr nagyot cselekedett.

22Ne féljetek, mező barmai, mert kizöldültek a sivatag gyepűi; mert a fa meghozta gyümölcsét, füge és szőlő kitárták gazdagságukat.

23Ti is, Cion fiai, vigadjatok, és örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadta nektek az őszi esőt igazán, és hullatott nektek [őszi és] tavaszi esőt [az első hónapban].

24És megtelnek a szérűk gabonával; és eláradnak a kádak musttal és olajjal.

25És visszafizetem nektek az esztendőket, melyeket megevett a sáska, a prücsök és a tücsök és a szöcske, az én nagy seregem, melyet rátok küldtem.

26És esztek bőven és jóllakásig, és dicséritek Uratok Istenetek nevét, ki csodálatosan cselekedett veletek; és nem szégyenül meg népem örökké.

27És megtudjátok, hogy Izráelnek közepette vagyok én, és én vagyok a ti Uratok Istenetek, és nincs több; és nem szégyenül meg népem örökké.

28És lesz ennek utána, kiöntöm szellememet minden testre, és prófétálnak fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látásokat látnak.

29Még a rabszolgákra és a rabnőkre is kiöntöm azokban a napokban szellememet.

30És adok jeleket az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.

31A nap sötétséggé változik, és a hold vérré; mielőtt eljön az Úrnak napja, a nagy és félelmetes.

32És lesz, hogy aki az Úr nevét hívja, mind megmenekül; mert a Cion hegyén és Jeruzsálemben lesz a megmenekülés, amiképpen az Úr mondta; és a megmaradandók közt, kiket az Úr elhív.

← Chapter 1 Jump to: Chapter 3 →