Mark 14 — Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

1Két nap múlva volt pedig a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe; és a főpapok és írástudók tanakodtak, hogyan öljék meg őt csellel megfogva;

2de, mondták, ne az ünnepen, nehogy népzavargás legyen.

3És mikor Bethániában volt, a bélpoklos Simon házában, amint asztalnál ült, jött egy asszony, akinél egy alabástromban valódi drága nárduskenet volt, és összetörve az alabástromot, a fejére öntötte.

4Némelyek pedig méltatlankodtak maguk közt, és azt mondták: Mire való volt a kenetnek ez az eltékozlása?

5Hiszen ezt háromszáz dénáron fölül el lehetett volna adni, és a szegényeknek adni; és zúgolódtak rá.

6Jézus pedig azt mondta: Hagyjátok el, mit alkalmatlankodtok neki? Jó cselekedetet vitt véghez rajtam.

7Hiszen a szegényeket mindenkor megkapjátok magatoknál, és mikor akartok, jót tehettek velük; de engem nem kaptok meg mindenkor.

8Ez amit bírt, megtette; előre megkente testemet a temetésre.

9Bizony mondom nektek: Ahol ez az evangélium prédikáltatik az egész világon, amit ez cselekedett, arról is beszélni fognak az ő emlékezetére.

10És Júdás Iskariót, a tizenkettő egyike, elment a főpapokhoz, hogy őt kezükbe adja nekik.

11Azok pedig örömmel hallották, és ígérték, hogy pénzt adnak neki; és kereste a jó alkalmat, hogyan árulja őt el.

12És a kovásztalan kenyerek első napján, mikor a húsvéti bárányt ölték, azt mondták neki tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén elkészítsük, hogy megedd, a húsvéti bárányt?

13És elküldte két tanítványát, és azt mondta nekik: Menjetek a városba, és szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz, kövessétek azt.

14És ahova bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester mondja: Hol van az én szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal megegyem?

15És az mutat nektek egy nagy felházat, felterítve, készen; ott készítsétek el nekünk.

16És elmentek tanítványai, és mikor bementek a városba, úgy találták, amint mondta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

17És mikor este lett, odament a tizenkettővel.

18És amint asztalnál ültek és ettek, azt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem, aki velem eszik.

19Azok pedig elkezdtek szomorkodni, és mondani neki egyenként: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

20Ő pedig felelvén, azt mondta nekik: Egy a tizenkettő közül, aki velem márt a tálba.

21Az Embernek Fia ugyan elmegy, mint meg van írva róla; de jaj annak az embernek, aki által az Embernek Fia elárultatik; jobb lett volna annak, ha nem született volna az az ember

22És amint ettek, vévén Jézus a kenyeret, megáldván megtörte, és nekik adta, és azt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem.

23És vévén a poharat, hálát adván nekik adta; és ittak belőle mindnyájan.

24És azt mondta nekik: Ez az én újszövetség-vérem, mely sokakért kiontatik.

25Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, mikor újon iszom azt az Isten országában.

26És dicséretet énekelvén, kimentek az Olajfák hegyére.

27És azt mondta nekik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.

28De feltámadásom után előttetek megyek Galileába.

29Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.

30És azt mondta neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor megtagadsz engem.

31De az még annál inkább beszélt: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. De így beszéltek a többiek is.

32És elmentek arra a helyre, melynek neve Gethsémáné; és azt mondta tanítványainak: Üljetek le itt, míg imádkozom.

33És maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost; és kezdett megdöbbenni és csüggedni.

34És azt mondta nekik: Igen szomorú az én lelkem halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.

35És kissé előre menve a földre esett és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle az az óra.

36És azt mondta: Abbá, oh Atyám, minden lehetséges neked, távoztasd el tőlem e pohárt; de ne [az legyen] amit én akarok, hanem amit te!

37És odament és aluva találta őket, és azt mondta Péternek:Simon, alszol? Nem tudtál egy órát vigyázni?

38Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem ugyan kész, de a test erőtelen.

39És ismét elmenvén, imádkozott, azon szóval szólván.

40És visszatérvén ismét aluva találta őket; mert szemeik meg voltak nehezedve; és nem tudták, mit feleljenek neki.

41És jött harmadszor, és azt mondta nekik: Aludjatok most már és nyugodjatok; elég, eljött az óra: íme az Embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.

42Keljetek fel, menjünk! Íme elközelített, aki engem elárul.

43És tüstént, mikor ő még beszélt, megjelent Júdás, aki egy volt a tizenkettő közül; és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal, a főpapoktól és az írástudóktól és a vénektől.

44Árulója pedig azt a jelt adta nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az; azt fogjátok meg, és vezessétek el biztonságban.

45És amint jött, tüstént hozzá menve, azt mondta: Rabbi, rabbi!; és megcsókolta őt.

46Azok pedig rávetették kezeiket, és megfogták őt.

47Egy pedig az ott állók közül kardot rántva, megcsapta a főpap szolgáját, és levágta neki a fülét.

48És Jézus felelvén azt mondta nekik: Mint egy tolvajra jöttetek ki kardokkal és botokkal engem megfogni?

49Naponként nálatok voltam a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de, hogy beteljesedjenek az Írások [így tesztek]

50És elhagyván őt, mind elfutottak.

51És egy valamely ifjú követte őt, gyolcsot körítve testére; és azt megfogták az ifjak.

52Az pedig hátrahagyva a gyolcsot, elfutott tőlük meztelenül.

53És elvezették Jézust a főpaphoz; és összegyűltek nála mind a főpapok és a vének és az írástudók.

54És Péter távolról követte őt a főpap udvarának belsejéig; és együtt üldögélt a szolgákkal, és melegedett a tűznél.

55A főpapok pedig és az egész tanács kerestek Jézus ellen tanúbizonyságot,hogy őt megöljék; és nem találtak.

56Mert sokan tettek ellene hamis tanúbizonyságot, és a tanúbizonyságok nem voltak egyezők.

57És némelyek előállván, hamis tanúbizonyságot tettek ellene, mondván:

58Mi hallottuk, mikor azt mondta: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és harmadnapra más, nem kézzel csináltat építek.

59És így sem volt egyező a tanúbizonyságuk.

60És a főpap a középre állva, megkérdezte Jézust, mondván: Nem felelsz semmit, mit vallanak ezek ellened?

61Ő pedig hallgatott, és semmit nem felelt. Ismét megkérdezte őt a főpap, és azt mondta neki: Te vagy a Krisztus, az Áldandónak Fia?

62Jézus pedig azt mondta: Én vagyok. És látni fogjátok az Embernek Fiát a Hatalom jobbján ülni, és eljönni az ég felhőivel.

63A főpap pedig megszaggatva ruháit, azt mondta: Mi szükségünk van még tanúkra?

64Hallottátok az istenkáromlást, mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan kimondták rá az ítéletet, hogy méltó halálra.

65És kezdték őt némelyek leköpdösni, és arcát eltakarni és öklözni őt, és mondani neki: Prófétálj! És a szolgák vesszőcsapásokkal sújtották őt.

66Amint pedig Péter lent volt az udvarban, jött a főpap egyik szolgálója,

67és látva Pétert fűtőzni, rá tekintve szólt: Te is a názáreti Jézussal voltál!

68Ő pedig tagadta, mondván: Nem tudom, és nem értem, te mit mondasz. És kiment az előudvarba; és a kakas megszólalt.

69A szolgáló pedig meglátván őt, ismét kezdte mondani az ott állóknak: Ez azok közül való!

70Ő pedig ismét tagadta. És egy kisvártatva ismét az ott állók mondták Péternek: Bizony, közülük való vagy, mert galileai is vagy, és a beszéded hasonlít!

71Ő pedig kezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert, akit mondotok!

72És megszólalt a kakas másodszor. És Péternek eszébe jutott a szó, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor megtagadsz engem; és elkezdett sírni.