Exodus 4

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →

1Mózes azt felelte: „Nem hisznek majd nekem, és nem hallgatnak szavamra! Azt fogják mondani: ‘Nem is jelent meg neked az Úr!’”

2Ezért az Úr azt mondta neki: „Mi az, amit kezedben tartasz?” Ő azt felelte: „Egy bot.”

3Az Úr erre azt mondta: „Dobd csak le a földre!” Ő ledobta, s az kígyóvá változott, úgyhogy Mózes elfutott.

4Aztán azt mondta neki az Úr: „Nyújtsd ki a kezedet, és fogd meg a farkát!” Ő kinyújtotta és megfogta, és az bottá változott a kezében.

5„Hogy elhiggyék — folytatta —, hogy megjelent neked az Úr, atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!”

6Azután az Úr azt mondta: „Dugd csak be a kezedet a kebledbe!” Ő bedugta a keblébe, és amikor kihúzta, olyan volt a leprától, mint a hó.

7„Dugd vissza a kezedet kebledbe!” — mondta azután. Ő visszadugta, és amikor megint kivette, olyan volt, mint a többi testrésze. —

8„Ha nem hinnének neked — mondta —, és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára.

9Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, és amit a folyóból merítettél, vérré fog változni!”

10Mózes erre azt mondta: „Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt nem voltam az, sem azelőtt, mielőtt szolgáddal beszéltél volna. Nehéz ajkú, nehéz beszédű ember vagyok én!”

11Az Úr azt felelte neki: „Ki teremtett szájat az embernek, vagy ki tesz némává és süketté, látóvá és vakká? Nem én, az Úr?

12Menj tehát, én pedig a száddal leszek, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!”

13De ő ellenvetette: „Kérlek, Uram, küldj mást, ha valakit küldeni akarsz!”

14Megharagudott ezért az Úr Mózesre, és így szólt: „Tudom, hogy Áron, a te levita bátyád ékesen szóló. Íme, ő eléd fog jönni, és ha meglát, szívből fog örülni.

15Beszélj majd vele, add szájába szavaimat, és én a te száddal és az ő szájával leszek, s megmutatom nektek, mit kell tennetek!

16Ő beszél majd helyetted a néphez, ő lesz a te szád, te meg olyan leszel neki, mint az Isten.

17Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!”

18Elment tehát Mózes, és visszatért apósához, Jetróhoz. Azt mondta neki: „Elmegyek, visszatérek testvéreimhez Egyiptomba, hogy lássam, élnek-e még.” Jetró azt felelte neki: „Menj békességgel!”

19Az Úr ugyanis ezt mondta Mózesnek Mádiánban: „Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, akik életedre törtek!”

20Mózes tehát fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptomba, kezében Isten botjával.

21Miközben úton volt Egyiptomba, az Úr azt mondta neki: „Vigyázz, hogy minden csodát, amelyet a kezedbe adtam, véghez vígy a fáraó előtt! Én azonban megkeményítem az ő szívét, s ő nem fogja elengedni a népet.

22Mondd azért majd azt neki: Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem.

23Megmondtam ezért neked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, de te nem akartad elengedni! Íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat!”

24Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr, és meg akarta őt ölni.

25Cippóra azonban mindjárt fogott egy jó éles követ, körülmetélte a fia előbőrét, aztán megérintette azzal a lábát, és így szólt: „Vérvőlegényem vagy te nekem!”

26Alighogy kimondta az asszony, hogy „Vérvőlegényem vagy a körülmetélés miatt”, az Úr eltávozott tőle.

27Áronhoz pedig így szólt az Úr: „Menj Mózes elé a pusztába!” Ő elment, Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta.

28Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt.

29Aztán elmentek együtt, és összegyűjtötték Izrael fiainak valamennyi vénjét.

30Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt.

31Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak.

← Chapter 3 Jump to: Chapter 5 →