bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
/
Genesis 37
Genesis 37
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
← Chapter 36
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 38 →
1
Jákob pedig Kánaán földjén telepedett meg, ahol apja mint jövevény élt.
2
Jákob nemzetségtörténete a következő. József tizenhét esztendős korában, még mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt. Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál.
3
Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst.
4
Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá.
5
Történt ezenkívül, hogy álmot látott, és elbeszélte azt testvéreinek; és még jobban meggyűlölték őt.
6
Azt mondta ugyanis nekik: „Halljátok álmomat, amelyet láttam:
7
Azt álmodtam, hogy kévét kötöttünk a mezőn, az én kévém felemelkedett és egyenesen állt, a ti kévéitek pedig köréje álltak, és leborultak az én kévém előtt.”
8
A testvérei azt felelték neki: „Talán a királyunk leszel, vagy uralmad alá kerülünk?” Ezek miatt az álmok és beszédek miatt még jobban meggyűlölték őt.
9
Egy másik álmot is látott, és azt is elbeszélte testvéreinek: „Azt láttam álmomban, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborult előttem.”
10
Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: „Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted?”
11
Irigykedtek ezért rá a testvérei, apja pedig némán fontolgatta magában a dolgot.
12
Amikor testvérei egyszer apjuk nyájait legeltetve Szíchemben tartózkodtak,
13
Izrael azt mondta Józsefnek: „Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!” Ő azt felelte:
14
„Itt vagyok!” Izrael erre azt mondta neki: „Menj, nézd meg, rendben van-e minden a testvéreid és a juhok körül. Hozz nekem hírt arról, hogy mi van velük!” Elküldte tehát Hebron völgyéből, s ő el is jutott Szíchembe.
15
Miközben a mezőn keresgélt, találkozott vele egy ember, és megkérdezte, mit keres.
16
Ő azt felelte: „A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetik a nyájaikat!”
17
Az ember erre azt felelte neki: „Elmentek innen, de hallottam, hogy azt mondták: ‘Menjünk Dótainba!’” József elment tehát a testvérei után, és Dótainban meg is találta őket.
18
Amikor messziről meglátták, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik.
19
Így szóltak ugyanis egymáshoz: „Itt jön az álomlátó!
20
Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai!”
21
Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt:
22
„Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek meg tisztán a kezeteket!” Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani a kezükből, és visszaadni atyjának.
23
Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst,
24
őt pedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz.
25
Amikor aztán leültek enni, és föltekintve látták, hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek arrafelé Gileádból, és fűszert, gyantát és mirhazsengét visznek tevéiken Egyiptomba.
26
Júda ekkor azt mondta a testvéreinek: „Mi hasznunk, ha megöljük testvérünket, és a vérét eltitkoljuk?
27
Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak, és nem szennyezzük be a kezünket. Hiszen testünk és vérünk ő!” Testvérei hallgattak szavára,
28
és amikor odaértek a mádiánita kereskedők, kihúzták a vízveremből, és eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért. Azok elvitték Egyiptomba.
29
Így aztán, amikor Rúben visszatért a veremhez, nem találta a gyermeket.
30
Erre megszaggatta ruháit, visszament testvéreihez, és így szólt: „Nincs meg a gyermek, jaj, hova legyek!”
31
Azok pedig fogták a testvérük köntösét, belemártották egy levágott kecskegida vérébe,
32
és ezekkel a szavakkal küldték el apjukhoz: „Ezt találtuk, nézd meg, a fiad köntöse-e vagy sem?”
33
Amikor apjuk megismerte, így szólt: „A fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet!”
34
Aztán megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta fiát.
35
Bár a fiai mind összegyűltek, hogy enyhítsék apjuk bánatát, nem akart megvigasztalódni. Csak azt hajtogatta: „Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba!” Az apja tehát szakadatlanul siratta.
36
A mádiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.
← Chapter 36
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 38 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50