John 18

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 17 Jump to: Chapter 19 →

1Miután Jézus ezeket elmondta, kiment tanítványaival a Kedron patakon túlra, ahol volt egy kert; oda ment be ő és a tanítványai.

2Ismerte azt a helyet Júdás is, aki elárulta őt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.

3Júdás tehát, miután magához vett egy szakasz katonát, s a főpapoktól és a farizeusoktól poroszlókat, odament lámpásokkal, fáklyákkal és fegyverekkel.

4Jézus pedig, aki tudott mindent, ami várt rá, eléjük ment, és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?”

5Azt felelték neki: „A Názáreti Jézust.” Ő azt mondta nekik: „Én vagyok.” Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt.

6Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok”, meghátráltak és a földre estek.

7Erre ismét megkérdezte őket: „Kit kerestek?” Azok pedig azt mondták: „A Názáreti Jézust.”

8Jézus megismételte: „Mondtam nektek: Én vagyok! Ha tehát engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!”

9Be kellett teljesednie az igének, amelyet mondott: „Akiket nekem adtál, azok közül senkit sem vesztettem el.”

10Mivel Simon Péternek volt egy kardja, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve Malkusz volt.

11Jézus erre azt mondta Péternek: „Tedd a hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki a poharat, amelyet az Atya nekem adott?”

12Ekkor a szakasz, a parancsnok és a zsidók poroszlói elfogták Jézust, és megkötözték őt.

13Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt Kaifásnak, aki főpap volt abban az esztendőben.

14Kaifás volt az, aki azt a tanácsot adta a zsidóknak: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért”.

15Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába,

16Péter pedig az ajtón kívül állt. Kiment tehát az a másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevezette Pétert.

17Akkor az ajtónálló szolgáló azt mondta Péternek: „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül való?” Ő azt felelte: „Nem vagyok!”

18Ott álltak a szolgák és poroszlók, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt velük, és melegedett.

19A főpap eközben tanítványairól és tanításáról kérdezte Jézust.

20Jézus azt felelte neki: „Én nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában tanítottam és a templomban, ahova a zsidók mindnyájan összegyűlnek, és titokban semmit sem mondtam.

21Miért kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik. Íme, ők tudják, mit mondtam.”

22Amikor ezeket mondta, az ott álló poroszlók egyike arcul ütötte Jézust, és így szólt: „Így felelsz a főpapnak?”

23Jézus azt felelte neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?”

24Akkor Annás elküldte őt megkötözve Kaifás főpaphoz.

25Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Egyesek azt mondták neki: „Ugye te is az ő tanítványai közül való vagy?” Ő azonban letagadta: „Nem vagyok!”

26A főpap egyik szolgája, rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: „Nem téged láttalak vele a kertben?”

27Péter pedig ismét tagadta, és nyomban megszólalt a kakas.

28Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reggel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a húsvéti bárányt.

29Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: „Miféle vádat hoztok fel ez ellen az ember ellen?”

30Azt felelték neki: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe.”

31Erre Pilátus azt mondta nekik: „Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek szerint.” A zsidók azt felelték neki: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.”

32Ez azért történt, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meghalni.

33Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte őt: „Te vagy-e a zsidók királya?”

34Jézus azt felelte: „Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?”

35Pilátus ezt válaszolta: „Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?”

36Jézus azt felelte: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.”

37Pilátus erre megkérdezte: „Tehát király vagy te?” Jézus azt felelte: „Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.”

38Pilátus erre így szólt: „Mi az igazság?” Majd e szavak után ismét kiment a zsidókhoz, és azt mondta nekik: „Én semmi vétket sem találok őbenne.

39Szokás pedig nálatok, hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?”

40Erre ismét így kiáltoztak: „Ne ezt, hanem Barabást!” Barabás pedig rabló volt.

← Chapter 17 Jump to: Chapter 19 →