John 8

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 7 Jump to: Chapter 9 →

1Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére.

2Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket.

3Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították,

4és azt mondták Jézusnak: „Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták.

5Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?”

6Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre.

7Amikor azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.”

8Aztán újra lehajolt, és írt a földre.

9Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a véneken, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal.

10Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: „Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?”

11Az erre így szólt: „Senki, Uram!” Jézus ekkor azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!”

12Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

13Erre a farizeusok azt mondták neki: „Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságtételed tehát nem igaz.”

14Jézus azt felelte nekik: „Ha én önmagamról teszek is tanúságot, igaz az én tanúságom, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, hogy honnan jövök vagy hová megyek.

15Ti test szerint ítéltek, én viszont nem ítélek meg senkit.

16Ha pedig ítélek, igaz az én ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és az, aki küldött engem, az Atya.

17Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz.

18Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki engem küldött, az Atya.”

19Erre megkérdezték: „Hol van a te Atyád?” Jézus azt felelte: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, talán Atyámat is ismernétek.”

20Ezeket a szavakat mondta a kincstárban, amikor a templomban tanított. Senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

21Majd ismét szólt hozzájuk: „Elmegyek, és keresni fogtok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.”

22A zsidók erre azt mondták: „Csak nem öli meg magát, s azért mondja: ‘Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek’?”

23Ő azt felelte nekik: „Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból.

24Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.”

25Erre azt kérdezték: „Ki vagy te?” Jézus azt felelte: „Az, amit mindig is mondtam nektek.

26Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igazmondó, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam.”

27Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nekik.

28Ezért Jézus így szólt: „Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az Atya tanított engem.

29És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert mindenkor azt teszem, ami kedves neki.”

30Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.

31Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok,

32megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

33Azok azt felelték neki: „Ábrahám utódai vagyunk, és soha senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy ‘szabadok lesztek’?”

34Jézus így szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga.

35De a szolga nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké.

36Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.

37Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek.

38Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.”

39Azt felelték neki: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus azt mondta nekik: „Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek.

40De most meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette.

41Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek.” Erre azt mondták neki: „Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!”

42Jézus így szólt hozzájuk: „Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem. Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

43Miért nem értitek a beszédemet? Mert nem tudjátok hallgatni az igémet.

44Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja.

45Én azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem.

46Ki vádolhat engem közületek bűnnel? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem?

47Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől.”

48A zsidók azt felelték: „Vajon nem helyesen mondjuk, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van?”

49Jézus azt felelte: „Nincs nekem ördögöm, csak tisztelem Atyámat, és ti gyalázattal illettek engem.

50Én azonban nem keresem a magam dicsőségét; van, aki keresi azt, és ítéletet mond.

51Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.”

52Azt mondták erre a zsidók: „Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: ‘Ha valaki a tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem.’

53Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?”

54Jézus azt felelte: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: ‘Istenünk’,

55pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazug lennék. De én ismerem őt, és a tanítását megtartom.

56Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett.”

57A zsidók erre azt mondták neki: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?”

58Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.”

59Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

← Chapter 7 Jump to: Chapter 9 →