bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
/
Luke 18
Luke 18
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
← Chapter 17
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 19 →
1
Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.
2
Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.
3
Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’
4
Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok,
5
mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’”
6
Azután így szólt az Úr: „Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?
7
Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?
8
Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”
9
Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:
10
„Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.
11
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.
12
Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’
13
A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’
14
Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.”
15
Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.
16
Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
17
Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.”
18
Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
19
Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
20
Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat”. (Kiv 20,12; MTörv 5,2-16)
21
Az így felelt: „Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.”
22
Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: „Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!”
23
Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24
Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: „Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!
25
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.”
26
Akik hallották, megkérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?”
27
Ezt felelte nekik: „Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges”. (Ter 18,14; Jób 42,2)
28
Ekkor Péter megszólalt: „Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.”
29
Ő azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért
30
anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.”
31
Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: „Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.
32
A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik;
33
aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.”
34
Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.
35
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.
36
Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.
37
Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.
38
Erre felkiáltott: „Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!”
39
Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: „Dávid fia! Könyörülj rajtam!”
40
Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:
41
„Mit akarsz, mit cselekedjem veled?” Az így szólt: „Uram! Hogy lássak!”
42
Jézus azt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”
43
Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.
← Chapter 17
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 19 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24