Luke 24

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 23 Jump to:

1A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek, magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek.

2A követ a sírtól elhengerítve találták.

3Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.

4Történt pedig, hogy amíg ezen tanakodtak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában.

5Az asszonyok megijedtek, és a földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a holtak között?

6Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt:

7‘Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszítsék, de harmadnapra föltámad.’”

8Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai.

9Visszatértek tehát a sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek.

10Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak.

11Ők azonban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik.

12Péter mégis útra kelt, és a sírhoz futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.

13Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt,

14s beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

15Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk.

16De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék.

17Megszólította őket: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Ők szomorúan megálltak.

18Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?”

19Ő megkérdezte tőlük: „Micsoda?” Azt felelték: „A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt.

20Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg őt.

21Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.

22De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak,

23s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él.

24Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.”

25Erre ő azt mondta nekik: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak!

26Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

27És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt.

28Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni.

29De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!” Bement hát, hogy velük maradjon.

30Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik.

31Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.

32Ők pedig így szóltak egymáshoz: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?”

33Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket.

34Azok elmondták: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!”

35Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

36Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!”

37Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.

38De ő megkérdezte tőlük: „Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben?

39Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”

40Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát.

41Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: „Van itt valami ennivalótok?”

42Erre adtak neki egy darab sült halat.

43Elvette, és a szemük láttára evett belőle.

44Azután így szólt hozzájuk: „Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.”

45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.

46Azt mondta nekik: „Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból.

47A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek.

48Ti tanúi vagytok ezeknek.

49Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.”

50Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket.

51Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.

52Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

53Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.

← Chapter 23 Jump to: