bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
/
Matthew 27
Matthew 27
Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
1
Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt.
2
Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.
3
Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek.
4
Azt mondta: „Vétkeztem, elárultam az igaz vért.” Azok azt felelték: „Mi közünk hozzá? A te dolgod!”
5
Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát.
6
A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: „Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.”
7
Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek.
8
Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig.
9
Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: „Fogták a harminc ezüstöt — ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai —,
10
és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem”. (Zak 11,12-13; Jer 18,2-3; 32,8-9)
11
Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus azt felelte: „Te mondod.”
12
Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt.
13
Akkor Pilátus azt mondta neki: „Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?”
14
Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
15
Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek.
16
Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak.
17
Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: „Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”
18
Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.
19
Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”
20
De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.
21
A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?” Azok azt felelték: „Barabást!”
22
Pilátus erre azt kérdezte: „És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?”
23
Azok mindnyájan ezt felelték: „Keresztre vele!” Ő újra megkérdezte: „De hát mi rosszat tett?” Azok erre még hangosabban kiáltoztak: „Keresztre vele!”
24
Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: „Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!”
25
Az egész nép azt felelte: „Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!”
26
Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
27
Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot.
28
Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá,
29
tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: „Üdvözlégy, zsidók királya!”
30
Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték.
31
Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
32
Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.
33
Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent,
34
epével kevert bort adtak neki inni. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni. (Zsolt 69,22)
35
Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin. (Zsolt 22,19)
36
Azután leültek és ott őrizték őt.
37
A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: „Ez Jézus, a Zsidók Királya”.
38
Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról.
39
Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták, (Zsolt 22,8)
40
és ezt mondták: „Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”
41
Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
42
„Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki!
43
Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok’.” (Zsolt 22,9)
44
Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
45
A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.
46
A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „Élí, Élí, lemá szabaktáni?”, azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Zsolt 22,2)
47
Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: „Ez Illést hívja.”
48
Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki. (Zsolt 69,22)
49
A többiek pedig így szóltak: „Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?”
50
Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.
51
És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,
52
a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.
53
Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54
A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt.”
55
Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
56
Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
57
Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
58
Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.
59
József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba,
60
és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment.
61
Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.
62
Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok
63
és azt mondták: „Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: ‘Három nap múlva föltámadok.’
64
Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: ‘Feltámadt a halálból’. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!”
65
Pilátus azt felelte nekik: „Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.”
66
Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.
← Chapter 26
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 28 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28