Matthew 8

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 7 Jump to: Chapter 9 →

1Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt.

2És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem!”

3Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az mindjárt megtisztult a leprától.

4Ekkor Jézus azt mondta neki: „Vigyázz, senkinek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az adományt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.” (Lev 13,49)

5Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt:

6„Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.”

7Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.”

8De a százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám.

9Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: ‘Menj!’, elmegy, vagy a másiknak: ‘Gyere!’, odajön, a szolgámnak pedig: ‘Tedd ezt!’, megteszi.”

10Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél.

11Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában.

12Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!”

13Ezután Jézus így szólt a századoshoz: „Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.” És meggyógyult a szolgája abban az órában.

14Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.

15Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszolgált neki.

16Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a lelkeket, azokat pedig, akiknek valami bajuk volt, meggyógyította,

17hogy így beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ‘Ő a mi gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket hordozta’. (Iz 53,4)

18A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra.

19Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: „Mester, követlek téged, ahová csak mész.”

20Jézus azt felelte neki: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.”

21A tanítványai közül egy másik azt kérte tőle: „Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.”

22De Jézus azt felelte neki: „Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.”

23Amikor beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai.

24És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt.

25Odajöttek és felkeltették: „Uram, ments meg, elveszünk!”

26Ő azt mondta nekik: „Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?” Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett.

27Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: „Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?”

28Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni.

29S azok íme, így kiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?”

30Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett.

31Az ördögök kérlelték őt: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.”

32Azt mondta nekik: „Menjetek.” Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben.

33A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is.

34És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.

← Chapter 7 Jump to: Chapter 9 →