Zechariah 9

Hungarian Bible (KNB) 1997 - Káldi Neovulgata Bible

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →

1Jövendölés. „Ránehezedik az Úr szava Hadrak földjére, és rászáll Damaszkuszra; mert az Úr szeme Arámon van, és Izraelnek minden törzsén,

2Emát is az övé, ami szomszédos vele, és Tírusz meg Szidon, melyek igen sokat tartanak bölcsességükről.

3Sáncot épített magának Tírusz, felhalmozta az ezüstöt, mint a port, s az aranyat, mint az utca sarát.

4Íme, az Úr őt birtokába veszi, a tengerbe dönti erődítését, és őt magát tűz emészti meg.

5Látja majd ezt Askalon és megremeg; Gáza is, és fölötte nagy fájdalom fogja el; Akkaron is, mert reménye kudarcot vallott. És Gázából eltűnik a király, és Askalon lakatlanná lesz.

6Asdódban fattyú telepszik meg, és megtöröm a filiszteusok kevélységét.

7Kiveszem a vért a szájából, s az undokságot a fogai közül, de a maradékuk Istenünké lesz, és olyan lesz, mint egy vezér Júdában, Akkaron pedig olyan, mint a jebuzita.

8És körülveszem házamat azokkal szemben, akik hadakoznak ellenem jövet és menet; és nem járja őket többé sarcoló, mert immár rájuk tekintettem szememmel.

9Felette örvendezzél, Sion leánya; ujjongj, Jeruzsálem leánya: íme, bevonul hozzád királyod, igaz ő és megszabadít; szegény ő és szamáron ül, szamárkanca fiatal vemhén.

10Kiirtom én a harci szekereket Efraimból, s a lovakat Jeruzsálemből; széttöröm a harci íjakat, és békét hirdet ő a nemzeteknek; és uralkodik tengertől tengerig, és a Folyamtól a föld határáig.

11Ami téged illet: szövetséged véréért szabadon bocsátom foglyaidat a víztelen veremből.

12Térjetek vissza a várba, reménység foglyai; ma is azt hirdetem: kétszer annyit adok vissza neked!

13Mert mint íjat kifeszítem magamnak Júdát, és ráhelyezem nyílként Efraimot; és fellázítom fiaidat, Sion, fiaid ellen, Görögország, és olyanná teszlek, mint a hősök kardja.

14Az Úr, az Isten megjelenik majd felettük, és nyila kirepül, mint a villám; az Úr, az Isten megfújja a harsonát, és kivonul a dél viharában.

15A Seregek Ura megvédelmezi majd őket, és ők pusztítanak és a parittyaköveket a földön tapodják. És mámorosan isszák a vért, mint a bort, és megtelnek vele, mint az áldozati csészék, és mint az oltár szarvai.

16És az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, mint népének juhait; bizony, mint a korona drágakövei, tündökölnek majd földjén.

17Mily nagy az ő jósága, mily nagy az ő szépsége! Bőven ellátja gabonával az ifjakat, s musttal a leányokat!

← Chapter 8 Jump to: Chapter 10 →