Matthew 27

Hungarian Bible (MRUZ) 1925 - Dr. Masznyik Endre Újszövetség fordítása

← Chapter 26 Jump to: Chapter 28 →

1Virradatkor a főpapok és a nép vénei egyhangúlag elhatározták, hogy Jézust megölik.

2Megkötözve el is vitték és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.

3Ekkor Judás, az ő árulója, látván, hogy halálra ítélték őt, megbánta dolgát és visszavitte a harminc ezüst pénzt a főpapoknak s népvéneknek

4mondván: Vetkeztem! Elárultam az ártatlant. Azok azt felelték: Mi közünk hozzá? Lelked rajta!

5Erre ő az ezüst pénzt a templomban eldobva, távozott s felkötötte magát.

6A főpapok pedig összeszedték az ezüst pénzt, mondván: Nem szabad azt a templomkincs közé tennünk. Vér ára!

7S tanácskozás után megvették rajta a fazekas mezejét idegenek temetőhelyéül.

8Azért hívják azt a földet máig Vérmezőnek.

9így teljesedett be Jeremiás próféta ama mondása: Fogták a harminc ezüst pénzt, az Izrael fiaitól megbecsültnek árát

10s odaadták a fazekas mezejéért, amint az Úr parancsolta nékem.

11Jézus a helytartó elé állt s a helytartó megkérdezte őt: Te vagy a zsidók királya? Jézus azt felelte néki: Magad mondod.

12De a főpapok és a népvének vádjaira semmit sem válaszolt.

13Pilátus tovább kérdezte: Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?

14S ő nem felelt egyetlen szóval sem, amin a helytartó nagyon csodálkozott.

15A helytartó ünnep alkalmával egy foglyot szokott elbocsátani a nép szabad választása szerint.

16Ekkor éppen egy hírhedt foglya volt, Barabbásnak hívták.

17Mikor tehát egybegyűltek, Pilátus megkérdezte tőlük: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam, Barabbást vagy a Krisztusnak mondott Jézust?

18Jól tudta ugyanis, hogy irigységből adták kezébe öt.

19S mialatt az ítélőszékben ült, felesége azt üzente néki: Ne avatkozzál annak az igaz embernek dolgába. Ma, álmomban sokat szenvedtem miatta.

20De a főpapok és a népvének rábírták a népet, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig pusztítsák el.

21Erre a helytartó megszólalt s megkérdezte őket: Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam? Azt felelték: Barabbást.

22Pilátus kérdezte: S mit tegyek a Krisztusnak mondott Jézussal? Egyhangúlag kiáltották: Meg kell feszíteni!

23Ő meg így szólt: De hát mi rosszat tett? Ámde azok annál inkább kiáltozták: Meg kell feszíteni!

24Pilátus látván, hogy nem megy semmire, sőt hogy a zavargás nőttön nő, vizet vett s megmosván kezét a nép előtt, azt mondta: Ártatlan vagyok ez igaz ember vére ontásában! Lelketek rajta!

25S az egész nép rámondotta: Az ő vére rajtunk és a mi gyermekeinken!

26Ekkor Pilátus elbocsátotta Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, átadta nékik, hogy megfeszítsék.

27A helytartó katonái elvitték Jézust az őrházba s rászabadították az egész őrséget.

28Levetkőztették s vörös köntösbe bujtatták.

29Aztán tövisből font koronát tettek a fejére s nádszálat a jobb kezébe és térdethajtva előtte, gúnyolták: Üdv néked, zsidók királya!

30S ráköpdösve, fogták a nádszálat és fejéhez verték.

31S mikor megcsúfolták, lehúzták róla a köntöst és ráadva a tulajdon ruháját, elvitték, hogy megfeszítsék.

32Kifelémenet egy Simon nevű cirénei ember jött velük szembe. Ráparancsoltak, hogy vigye a Jézus keresztjét.

33S mikor a Golgota, vagyis a Koponya nevű helyre érkeztek,

34epemérges ecetet adtak innia. Megízlelte, de nem akart inni belőle.

35Hogy aztán megfeszítették, sorsot vetve, megosztozkodtak ruháján, így teljesedett be a próféta eme mondása: Megosztozkodtak ruhámon s köntösömet kisorsolták.

36Majd leültek s ott őrizték.

37S feje fölé függesztették írásban halálának okát: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.

38S Ugyanakkor megfeszítettek ővele együtt két rablót, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

39A járókelők pedig a fejüket bólogatva, szidalmazták,

40mondván: Te, ki a templomot lerontod és három nap alatt újra felépíted - segíts hát magadon! Ha Istenfia vagy, szállj le a keresztről!

41Ugyanígy csúfolták a főpapok is az írástudókkal és a népvénekkel együtt, mondván:

42Másokon segített, magán nem tud segíteni! Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, akkor hiszünk benne.

43Bízott az Istenben, ha akarja, segítsen most rajta. Hisz azt mondta: Isten fia vagyok!

44Sőt a vele együtt megfeszített rablók is hasonlómódon ócsárolták.

45Déli tizenkét órától fogva sötétség borúit az egész országra délután három óráig.

46Aztán, úgy három óra tájban, Jézus felkiáltott: Éli, Éli, láma sabaktani! Vagyis: Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet.

47Ezt hallva, az ott állók közül némelyek így szóltak: Éliást hívja!

48Majd egyikük tüstént odafutva, szivacsot vett elő s ecettel megtöltve és nádszálra tűzve, megitatta öt.

49De a többiek rászóltak: Várj! Lássuk, eljön-e Éliás és segít-e rajta?

50Jézus pedig még egyet kiáltva, kiadta lelkét.

51Erre a templom kárpitja, felülről le, egész az aljáig, kettéhasadt; a föld megrendült, a kősziklák megrepedtek,

52a sírok megnyíltak és sok elhunyt szent feltámadt.

53Majd a sírokból kijövet, Jézus feltámadása után, bementek a szent városba és megjelentek sokaknak.

54A százados s az ö Jézust őrző emberei pedig a földrengés és a történtek láttára nagy ijedtségükben így szóltak: Bizony, Istenfia volt ez!

55Ott volt, mint távolról néző közönség az a sok asszony is, akik Jézust Galileából idáig kisérték, szolgálták,

56közöttük Mária Magdolna, Mária, a Jakab s József anyja és a Zebedeus-fiúk anyja.

57Alkonyatkor pedig eljött a gazdag, Arimatiából való József, aki maga is Jézus tanítványa volt

58s Pilátus s! elé járulván, elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus el is rendelte, hogy adják át néki a holttestet.

59József, amint a holttestet átvette, betakarta tiszta gyolcsba

60s betette a maga, sziklába vájt, egészen új sírboltjába és a sírbolt bejárata elé hatalmas követ gördítvén, távozott.

61Ott ült Mária Magdolna és a másik Mária is, épp szemben a sírral.

62Másnap, azaz a Péntekre következő napon a főpapok és a farizeusok egybegyűltek Pilátusnál,

63és azt mondták: Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok!

64Őriztesd hát a sírt harmadnapig, hogy tanítványai odamenvén, el ne lophassák, és azt ne mondhassák a népnek: Feltámadott a halálból! És ez az utolsó csalás gonoszabb legyen az elsőnél.

65De Pilátus azt felelte nékik: Van örségtek. Menjetek s őriztessétek, ahogy tudjátok.

66El is mentek és őröket állattak a sírhoz, sőt a követ lepecsételték az őrség jelenlétében.

← Chapter 26 Jump to: Chapter 28 →