bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (RLUZ) 1971 - Ravasz László Újszövetség fordítása
/
Matthew 15
Matthew 15
Hungarian Bible (RLUZ) 1971 - Ravasz László Újszövetség fordítása
← Chapter 14
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 16 →
1
Akkor farizeusok és írástudók mentek Jeruzsálemből Jézushoz és ezt mondták:
2
Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mossák meg a kezüket evés előtt.
3
Ő pedig azt felelte nekik: Hát ti miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotok kedvéért?
4
Mert Isten parancsolta: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját, vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5
Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának, vagy anyjának ezt mondja: Áldozati ajándék az -amivel téged megsegíthetnélek-, az ilyennek nem kell tisztelnie az ő atyját, vagy anyját (azzal, hogy adjon neki).
6
így teszitek érvénytelenné Isten törvényét, a ti hagyományotokért.
7
Képmutatók, helyesen prófétált felőletek Ésaiás mikor ezt mondta:
8
Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
9
Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi parancsolatokat tanítanak isteni tanítás gyanánt.
10
És magához hívta a sokaságot és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg:
11
Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami a szájon kijön, az teszi tisztátalanná az embert.
12
Akkor odamentek hozzá a tanítványai és ezt mondták: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat?
13
Ő pedig ezt felelte: Tövestől kiszaggatnak minden palántát, amit nem az én mennyei Atyám ültetett.
14
Hagyjátok őket: vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.
15
Péter arra kérte: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot
16
Ő pedig így szólt: Hát még ti is értelem nélkül valók vagytok?
17
Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, onnan kikerül az árnyékszékbe.
18
Ami azonban a szájon át jő ki ki, az a szívből származik és az teszi tisztátalanná az embert.
19
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamistanúzások, káromlások.
20
Ezek teszik tisztátalanná az embert, s nem az, hogy mosdatlan kézzel eszik valaki.
21
És eltávozott onnan Jézus és Tirus és Szidon vidékére vonult vissza.
22
És íme egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtam! Az én leányomat gonoszul gyötri az ördög.
23
Ő pedig egy szót sem felelt. Tanítványai odamentek hozzá és kérték: Bocsásd el Őt, mert utánunk kiáltoz.
24
De Ő így felelt: Én csak Izrael házának elveszett juhaihoz jöttem.
25
Az asszony pedig odaérve, leborult előtte és így könyörgött: Uram, légy segítségül nekem.
26
Ő pedig így felelt: Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni és az ebeknek odadobni.
27
De az így felelt: Igazad van Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból.
28
Ekkor Jézus azt mondotta neki: Asszony! Nagy a te hited, legyen neked a te akaratod szerint. És meggyógyult az ő leánya attól a perctől fogva.
29
Onnan eltávozott Jézus és a galileai tenger mellé ment. Felment a hegyre és ott leült.
30
És nagy tömeg gyűlt köréje. Magukkal vittek sok sántát, csonka-bonkát, némát és mindenféle nyomorékot. Ezeket odarakták Jézus lába elé és Ő meggyógyította valamennyit.
31
Álmélkodott a sokaság, mikor látták, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak. És dicsőítették Izrael Istenét.
32
Jézus pedig előszólította tanítványait és azt mondta: Fáj a szívem ezért a sokaságért, mert három napja már, hogy étlen, szomjan kitartanak mellettem. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy ki ne dőljenek az úton.
33
És tanítványai ezt mondták: Honnét volna a pusztában annyi kenyerünk, hogy ilyen nagy sokaságot megelégítsünk?
34
Jézus azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt felelték: Hét és néhány apró halunk.
35
Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.
36
Ő meg vette a hét kenyeret és a halakat és hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványainak. A tanítványok pedig a sokaságnak.
37
Ettek mindnyájan és jóllaktak. Majd Összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral.
38
Akik pedig ettek, négyezerén voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39
Aztán elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba és elment Magdala vidékére.
← Chapter 14
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 16 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28