John 5

Hungarian Bible (SIUZ) - P. Soós István,karmelita szerzetes, Újszövetség fordítása

← Chapter 4 Jump to: Chapter 6 →

1Ezután a zsidóknak ünnepe volt, és Jézus fölment Jeruzsálembe.

2Van pedig Jeruzsálemben a juhkapunál egy tó, melyet zsidóul Betszaidának hívnak, és öt tornáca van.

3Ezekben igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, várva a víz hullámzását.

4Az Úr angyala ugyanis időnkint leszállt a tóba, és a víz hullámzásba jött. És aki először szállt le a tóba a víz hullámzása után, meggyógyult, akármiféle betegségben sinlődött.

5Volt pedig ott egy ember, ki harmincnyolc évet töltött betegségében.

6Midőn Jézus ezt feküdni látta és megtudta, hogy már régóta szenved, monda neki: Akarsz-e meggyógyulni?

7Felelé neki a beteg: Uram, nincs senkim, aki, mikor a víz fölzavarodik, bevigyen a tóba; hanem mire én jövök, már más szállott bele előttem.

8Monda neki Jézus; Kelj föl, vedd ágyadat és menj!

9És az ember azonnal meggyógyult, és vevé ágyát és elment. Az nap pedig szombat volt.

10Mondák tehát a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.

11Felelé nekik: Aki engem meggyógyított, az mondotta nekem: Vedd ágyadat és menj!

12Kérdezek tehát őt: Ki az az ember, ki azt mondotta neked: Vedd ágyadat és menj?

13A meggyógyult pedig nem tudta, hogy kicsoda az, mert Jézus kitért az ott álló népsokaság elől.

14Később találkozott vele Jézus a templomban és monda neki: íme meggyógyultál, többé ne vetkezzél, nehogy valami rosszabb történjék veled!

15Erre az ember elment, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.

16Ez okból üldözlek a zsidók Jézust, mivelhogy ezt szombaton cselekedte.

17Jézus azonban így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.

18Ennekokáért tehát még inkább igyekeztek a zsidók őt megölni, mivelhogy nemcsak a szombatot megszegte, hanem az Istent is Atyjának mondotta, egyenlővé téve magát az Istennel. Felelé tehát Jézus és monda nekik:

19Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú önmagától nem tehet semmit, hanem csak amit lát, hogy az Atya cselekszik; mert mindazt, amit az cselekszik, cselekszi hasonlóképen a Fiú is.

20Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozni fogtok.

21Mert amint az Atya halottakat támaszt föl és megelevenít, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.

22Mert az Atya nem is ítél senkit, hanem minden ítéletet a Fiúra bízott,

23hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tiszteli az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, ki őt küldötte.

24Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van és nem esik ítélet alá, hanem átment a halálból az életre.

25Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már most itt van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallják, élni fognak.

26Mert miként az Atyának élete van önmagában, úgy adta meg a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában;

27és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tegyen, mert ő az Emberfia.

28Ezen ne csodálkozzatok, mert eljön az óra, melyben mindazok, kik a sírokban vannak, meghallják az Isten Fiának szavát,

29és föltámadnak, akik jót cselekedtek, az életre, akik pedig rosszat tettek, az ítéletre.

30Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem keresem a magam akaratát, hanem azét, aki engem küldött.

31Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságom nem igaz.

32Más az, aki énrólam bizonyságot tesz, és tudom, hogy igaz a bizonyság, melyet rólam tesz.

33Ti Jánoshoz küldöttetek, és ő bizonyságot tett az igazságnál.

34Én pedig nem fogadok el embertől bizonyságot, hanem azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek.

35Ő égő és világító szövetnek volt. Ti pedig egy időre gyönyörködni akartatok az ő világosságában.

36De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosnál. Mert a cselekedetek, melyeket az Atya rám bízott; hogy azokat végrehajtsam, ugyanezek a cselekedetek, melyeket én véghez viszek, bizonyságot tesznek rólam, hogy az Atya küldött engem.

37Sőt maga az Atya is, ki engem küldött, bizonyságot tett mellettem. Ti azonban sem az ő szavát soha nem hallottátok, sem színét nem láttátok,

38sem az ő igéje nem maradandó bennetek, mert akit ő küldött, annak ti nem hisztek.

39Vizsgáljátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban örök életetek van, pedig épen azok tesznek rólam bizonyságot;

40és hozzám nem akartok jönni, hogy életetek legyen.

41Dicsőséget nem fogadok el az emberektől.

42De ismerlek titeket, hogy az Isten szeretete nincs meg bennetek.

43Én Atyám nevében jöttem és nem fogadtok el engem; ha más fog jönni a saját nevében, azt majd elfogadjátok.

44Hogyan hihettek ti, kik egymástól dicsőséget fogadtok el, és a dicsőséget, mely egyedül Istentől származik, nem keresitek?

45Ne gondoljátok, hogy majd én vádollak titeket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, kiben ti bíztok.

46Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, hiszen ő énrólam irt.

47Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?

← Chapter 4 Jump to: Chapter 6 →