John 8

Hungarian Bible (SIUZ) - P. Soós István,karmelita szerzetes, Újszövetség fordítása

← Chapter 7 Jump to: Chapter 9 →

1Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére,

2és korán reggel ismét a templomba jött és az egész nép köréje gyűlt, s leülve tanította őket.

3Az írástudók és farizeusok pedig egy házasságtörésen ért asszonyt vezettek oda, és középre állították,

4és mondák neki: Mester, ezt az asszonyt épen most érték házasságtörésen.

5A törvényben pedig Mózes azt parancsolta nekünk, hogy az ilyent kövezzük meg. Hát te mit szólsz éhez?

6Ezt azonban csak kísértésképen mondották, hogy vádolhassák őt. Jézus pedig lehajolt és ujjával irt a földön.

7Mikor pedig tovább unszolták kérdéseikkel, fölegyenesedett és monda nekik: Aki bűn nélkül van közöletek, az dobja rá az első követ.

8És ismét lehajolva, irogatott a földön.

9Ezt hallva, egyik a másik után kimentek, kezdve a véneken; és egyedül Jézus maradt ott, meg az asszony, a középen állva.

10Erre Jézus fölegyenesedett és monda neki: Asszony, hol vannak, akik téged vádoltak? Senki sem ítélt el?

11Ki felelé: Senki, Uram! Mire Jézus monda: Én sem ítéllek el. Menj és többé ne vetkezzél!

12És ismét szólott hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világosságát bírja.

13Mondák tehát neki a farizeusok: Te önmagád mellett teszesz bizonyságot. A te bizonyságod nem igaz.

14Felelé Jézus és monda nekik: Habár én önmagam mellett teszek is bizonyságot, az én bizonyságom igaz, mert tudom honnan jöttem és hová megyek; de ti nem tudjátok honnan jövök vagy hová megyek

15Ti a test szerint ítéltek; én nem ítélek meg senkit.

16És ha én ítélek, az én ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki engem küldött: az Atya.

17A ti törvényiekben pedig meg van írva, hogy két ember bizonysága igaz.

18Én vagyok, aki bizonyságot teszek önmagámról, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött, az Atya.

19Mondák azért neki. Hol van a te atyád? Felelé Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat. Ha engem ismernétek, talán ismernétek az én Atyámat is,

20Ezeket a szavakat Jézus a templomban tanítás közben a kincstárnál mondotta, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.

21Azután ismét monda nekik Jézus: Én elmegyek és ti kerestek engem; de bűnötökben fogtok meghalni. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.

22Erre mondák a zsidók: Talán megöli magát, mivel azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?

23És monda nekik: Ti alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból.

24Azért mondottam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben.

25Erre mondák neki: Ki vagy te? Jézus viszonzá: A kezdet, ki hozzátok is szólok.

26Sok mondani és ítélni valóm volna rólatok; de aki engem küldött, igazmondó, és én azt mondom a világban, amit őtőle hallottam.

27És nem értették meg, hogy az Istent mondotta atyjának.

28Monda tehát nekik Jézus: Amikor majd felmagasztaltátok az Emberfiát, akkor belátjátok, hogy én vagyok, és önmagámtól semmit sem teszek, hanem amire megtanított engem az Atya, azt beszélem.

29És aki engem küldött, - velem van, és nem hagy magamra; mert én mindenkor azt teszem, ami ő előtte kedves.

30Midőn ezt mondotta, sokan hittek benne.

31Erre monda Jézus a zsidóknak, akik benne hittek: Ha ti megmaradtok az én beszédem mellett, igazán tanítványaim lesztek,

32és megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.

33Felelék neki: Ábrahám ivadéka vagyunk és soha senkinek nem szolgáltunk, hogyan mondhatod te: Szabadok lesztek?

34Felelé nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.

35A szolga pedig nem marad őrökké a házban, de a fiú ott marad örökké.

36Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, igazán szabadok lesztek.

37Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, de meg akartok engem ölni, mivel az én beszédem nem fog rajtatok.

38Én amit Atyámnál láttam, azt beszélem; ti pedig amit atyátoknál láttatok, azt teszitek.

39Felelének és mondák neki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nekik Jézus: Ha Ábrahám fiai vagytok, Ábrahám tetteit cselekedjetek.

40Most pedig meg akartok engem ölni, mint aki nektek az igazságot megmondottam, melyet Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem cselekedte.

41Ti atyátok tetteit cselekszitek. Mondák tehát neki: Mi nem születtünk paráznaságból: egy atyánk van, az Isten.

42Mire jézus monda nekik: Ha az Isten volna atyátok, bizonyára szeretnétek engem; mert én Istentől származtam és jöttéin; de nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.

43Miért nem értitek meg az én szavamat? Mert nem tudjátok meghallgatni beszédemet.

44A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni, ki gyilkos volt kezdettől fogva és nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság őbenne. Mikor hazugságot mond, a sajátjából szól; mert hazug ő és a hazugságnak atyja.

45Ha pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.

46Ki bizonyíthat rám közületek bűnt? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem?

47Aki Istentől van, Isten igéjét hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől vagytok.

48Felelék erre a zsidók és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van?

49Felelé Jézus: Nekem nincsen ördögöm, hanem tisztelem Atyámat, és ti tiszteletlenséggel illettek engem.

50Én azonban nem keresem dicsőségemet; van aki keresi és ítél.

51Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki beszédemet megtartja, halált nem lát örökké

52Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt és a próféták, és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem ízleli meg a halált örökké.

53Hát te nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, ki meghalt? És a próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?

54Felelé Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Az én Atyám az, aki engem dicsőit, kiről azt mondjátok, hogy a ti Istentek.

55De ti nem ismertétek meg őt, én pedig ismerem. S ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug lennék. De ismerem őt, és beszédét megtartom.

56Ábrahám, a ti atyátok örvendezve óhajtotta, hogy megláthassa az én napomat; látta, és örült.

57Mondák erre neki a zsidók: Még nem vagy ötven éves, és Ábrahámot láttad?

58Monda nekik Jézus. Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.

59Erre köveket fogtak, hogy megdobálják őt, Jézus azonban elrejtőzött és kiment a templomból.

← Chapter 7 Jump to: Chapter 9 →