Matthew 13

Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa

← Chapter 12 Jump to: Chapter 14 →

1A MAGVETŐ (Mk 4:1-9; Lk 8:4-8) Azon a napon Jézus kiment, és leült a Galileai-tó mellett.

2És nagy sokaság gyűlt hozzá; azért hajóra szállt, és ott leült, a sokaság pedig mind a parton állt.

3És sok mindenre tanította őket példázatok által, mondván: ímé, a magvető kiment vetni.

4És amikor vetett, némelyik mag az útfélre esett, és a madarak odamentek, és megették azt.

5Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol nem volt sok földje és hamar kikelt, mert nem volt mélyen a földben.

6De amikor a nap fölkelt, elperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

7Némelyik pedig a tüskebokorba esett, és a tüskebokor felnőtt, és megfojtotta azt.

8Némelyik pedig a jó földbe esett, és termést hozott, az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmincannyit.

9Akinek van füle, hallja.

10A PÉLDÁZATOK CÉLJA (Mk 4:10-12; Lk 8:9-10) És hozzámenvén a tanítványok, megkérdezték Őt: Miért példázatok által tanítod őket?

11Ő így felelt: Néktek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, azoknak azonban nem adatott meg.

12Mert akinek van (fogékonysága, hite, ismerete, értelme), annak ahhoz még adatik majd, és bővölködni fog; de akinek nincs, amije van, az is elvétetik majd tőle.

13Példázatok által azért beszélek nékik, mert látván nem látnak, és hallván, nem hallanak, sem nem értenek.

14És beteljesedik rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallani fogtok és nem értitek meg, nézni fogtok, és nem láttok.

15Mert eltompult ennek a népnek szíve, és nehezen hallókká lettek, és szemüket behunyták; hogy ne lássanak szemükkel, és fülükkel ne halljanak, és szívükkel ne értsenek meg, és ne térjenek meg, és ne gyógyítsam meg őket. (Ésaiás 6:9-10)

16De a ti szemetek boldog, mert lát, fületek is, mert hall.

17Mert bizony mondom néktek: Sok próféta és igaz ember kívánta meglátni azt, amit ti láttok, de nem látta meg, és meghallani azt, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.

18A MAGVETŐRŐL SZÓLÓ PÉLDÁZAT MAGYARÁZATA (Mk 4:13-20; Lk 8:11-15) Ti tehát értsétek meg a magvetőről szóló példázatot.

19Ha valaki az Isten országáról szóló igét hallja, de nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami annak az embernek szívébe vettetett; ez az az ige, amely az útra esett.

20A köves földre esett mag pedig az az ige, amelyet valaki hall, és azt azonnal örömmel fogadja;

21de nem tud őbenne meggyökerezni, hanem csak rövid ideig, és ha az ige miatt szorongattatás vagy üldözés támad, azonnal elpártol.

22A tüskebokorba esett mag pedig az az ige, amelyet valaki hall, de azt az igét a mindennapi élet gondja és a gazdaság csalárdsága megfojtja, és az ige nem hoz termést.

23A jó földbe esett mag pedig az az ige, amelyet valaki hall. és ért, és az az ige hoz is termést, az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit.

24PÉLDÁZAT A BÚZÁRÓL ÉS A KONKOLYRÓL Azután egy más példázatot tárt eléjük, mondván: A mennyek országa hasonló ahhoz az emberhez, aki földjébe jó magot vetett.

25Amíg azonban az emberek aludtak, elment az ellensége, és konkolyt vetett a búza közé; azután eltávozott.

26Amikor pedig a vetés felnőtt és termést hozott, akkor meglátszott a konkoly is.

27Akkor a gazda szolgái hozzámenvén azt mondták néki: Uram, nem tiszta búzát vetettél-e a te földedbe? Honnan van tehát benne konkoly?

28Ő így felelt nékik: Valamelyik ellenséges indulatú ember tette azt. Akkor a szolgák azt mondták néki: Akarod, hogy elmenjünk, és összeszedjük a konkolyt?

29Ő azonban így felelt: Nem, nehogy összeszedvén a konkolyt, vele együtt kiszaggassátok a búzát.

30Hadd nőjön együtt az aratásig mind a kettő; az aratás idején majd meghagyom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek azt kévékbe, hogy elégessétek, a búzát pedig takarítsátok be a csűrömbe.

31PÉLDÁZAT A MUSTÁRMAGRÓL ÉS A KOVÁSZRÓL (Mk 4:30-34; Lk 13:18-21) Azután egy más példázatot tárt eléjük mondván: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember elvetett a földjébe;

32az a mag jóllehet minden magnál kisebb, de ha felnövekedett, nagyobb a kerti növényeknél, és olyanná lesz, mint valami fa; úgyhogy rászállnak az égi madarak, és az ágain tanyáznak.

33Azután más példázatot mondott nékik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz, amelyet egy asszony addig dagasztott bele három kis vékáravaló lisztbe, amíg az egészen megkelt (egy kis véka - száton - kb. 3 liter).

34Mindezeket Jézus példázatokkal mondta el a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nékik;

35hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott, aki így szólt: Szóra nyitom számat, és példázatok által hirdetni fogom azt, ami el volt rejtve a világ teremtése óta. (Zsoltár 78:2)

36A BÚZÁRÓL ÉS A KONKOLYRÓL SZÓLÓ PÉLDÁZAT MAGYARÁZATA Azután elbocsátotta a sokaságot, és hazament. A tanítványai odamentek hozzá, és azt mondták: Magyarázd meg nékünk a szántóföldbe vetett konkolyról szóló példázatot.

37Ő felelvén, azt mondta nékik: Aki a jó magot veti, az az Ember Fia;

38a szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a Gonosznak fiai;

39az ellenség pedig, aki a konkolyt elvetette, az ördög; az aratás a világ vége; az aratók pedig az angyalok.

40Amint hát összegyűjtik a konkolyt, és tűzzel elégetik, úgy lesz a világ végén.

41Az Ember Fia elküldi majd angyalait, és azok összegyűjtik az Ő országából mind a botránkozást okozókat, és azokat, akik törvényellenes dolgot cselekesznek

42és bevetik őket a tüzes kemencébe; sírás lészen ott és fogcsikorgatás.

43Akkor az igazak az ő Atyjuk országában fénylenek majd, mint a nap. Akinek van füle, hallja meg!

44AZ ELREJTETT KINCSRŐL ÉS A NAGYÉRTÉKŰ GYÖNGYRŐL SZÓLÓ PÉLDÁZAT A mennyek országa hasonló a szántóföldben elásott kincshez; azt egy ember megtalálta és ismét elásta, s örömében elment, eladta mindenét amije volt, és megvette azt a szántóföldet.

45A mennyek országa hasonló továbbá egy kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keresett,

46és amikor egy nagyértékű gyöngyre talált, elment, mindenét eladta, és megvásárolta azt a gyöngyöt.

47PÉLDÁZAT A TENGERBE VETETT HÁLÓRÓL A mennyek országa végül hasonló a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefogott;

48és amikor a háló megtelt, kihúzták a partra, és leülvén, a jó halakat edényekbe gyűjtötték, a silányakat ellenben eldobták.

49Így lesz a világ végén is; eljönnek majd az angyalok, és az igazak közül kiválasztják a gonoszokat

50és tüzes kemencébe vetik őket, sírás lészen ott és fogcsikorgatás.

51Megértettétek mind ezt? Azok azt felelték néki: Meg.

52Ő pedig azt mondta nékik: Azért minden írástudó, aki megtanulta, hogy milyen a mennyek országa, hasonló egy olyan házigazdához, aki kamrájából újat és ót hoz elő.

53A NÁZÁRETHIEK MEGBOTRÁNKOZNAK JÉZUSON (Mk 6:i-6; Lk 4:16-50) És történt, hogy amikor Jézus ezeket a példázatokat elvégezte, elindult onnan.

54És elmenvén szülővárosába, tanította őket zsinagógájukban úgy, hogy azok csodálkoztak, és így szóltak: Honnan van ebben ez a bölcsesség, és ezek a csodatévő erők?

55Nem ez-é az ácsmester fia? Nem az Ő anyját hívják-é Máriának, és testvéreit Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?

56És az Ő nőtestvérei is mindnyájan nem itt élnek-é köztünk? Honnan vannak hát benne mindezek?

57És megbotránkoztak Őrajta. Jézus azonban azt mondta nékik: Sehol sem becsülik kevésre a prófétát, csak a szülővárosában és a családjában.

58Az ő hitetlenségük miatt nem is tett ott sok csodát.

← Chapter 12 Jump to: Chapter 14 →