Matthew 26 — Hungarian Bible (BUZ) 1967 - Dr. Budai Gergely Ujszovetseg forditasa

1A SZENVEDÉS TÖRTÉNETÉNEK BEVEZETÉSE (Mk 14:1-2; Lk 22:1-2; Jn 11:45-53) És történt, hogy amikor Jézus mind ezeket a beszédeket elmondta, így szólt a tanítványainak:

13Bizony mondom néktek, hogy a világon mindenütt, ahol ezt az evangéliumot hirdetik, elmondják majd ennek az asszonynak emlékezetére azt is, amit ő cselekedett.

14JÚDÁS AJÁNLKOZIK JÉZUS ELÁRULÁSÁRA (Mk 14:10-11; Lk 22:3-6) Akkor a tizenkettő közül egy, akinek Iskáriótész Júdás volt a neve, elment a főpapokhoz,

15és azt kérdezte: Mit adtok nékem, ha én Őt néktek kezetekbe juttatom? Azok harminc ezüst sekelt fizettek néki (egy sekel kb. 2 forint).

16Azon időtől fogva Júdás kereste a kedvező alkalmat, hogy Jézust elárulja.

17A HÚSVÉTI VACSORA (Mk 14:12-21; Lk 22:21-23; Jn 13:21-30) A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján a tanítványok odamentek Jézushoz, és azt kérdezték: Mi a kívánságod, hol készítsük el néked a húsvéti bárányt, hogy azt megegyed?

18Ő így felelt: Menjetek be a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok meg néki, hogy a Mester üzeni: Közel van az én időm; nálad ünnepelem meg a húsvétot tanítványaimmal együtt.

19A tanítványok úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nékik, és elkészítették a húsvéti bárányt.

20Amikor pedig beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkét tanítvánnyal.

21És amikor ettek, így szólt: Bizony mondom néktek, hogy tiközületek az egyik el fog árulni engemet.

22Akkor nagyon elszomorodtak, és egyenként kezdték tőle kérdezni: Talán csak nem én vagyok az, Uram?

23Ő így felelt: Aki velem együtt mártja kezét ebbe a tálba, az fog engem elárulni.

24Az Ember Fia halálba megy ugyan, amint felőle meg van írva, de jaj annak az embernek, aki az Ember Fiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha nem született volna.

25Megszólalt Júdás is, aki azután elárulta Őt, és azt kérdezte: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Jézus azt felelte néki: Te mondtad.

26AZ ÚRVACSORA SZEREZTETÉSE (Mk 14:22-26; Lk 22:15-20; I.Kor 11:23-2;) És amikor ettek, Jézus kenyeret vett kezébe, és hálát adván, darabokra törte azt, és a tanítványoknak adta, és azt mondta: Vegyétek, egyétek; az én testem ez.

27Azután kezébe vett egy poharat és hálát adván, nékik adta és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan;

28mert az én vérem ez, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik, hogy bűneik bocsánatában részesüljenek.

29Mondom néktek: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének a terméséből addig a napig, amikor új bort iszom I majd veletek az én Atyámnak országában.

30JÉZUS ELŐRE MEGMONDJA, HOGY Őt PÉTER MEGTAGADJA (Mk 14:27-31; Lk 22:31-34; Jn 13:36-38) Az ünnepi dicséret eléneklése után kimentek az Olajfákhegyére.

31Akkor Jézus azt mondta nékik: Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok majd én miattam (a velem történendők miatt), mert meg van írva: Megverem a pásztort, és. a nyáj juhai szétszóródnak (Zakariás 13:7);

32de feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.

33Péter így felelt néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is temiattad, én soha nem fogok megbotránkozni.

34Jézus azt mondta néki: Bizony mondom néked, hogy ezen az éjszakán a kakas még meg sem szólal, háromszor megtagadsz engemet.

35Péter azonban azt mondta néki: Ha meg kell is teveled halnom, semmiképpen sem tagadlak meg téged. Hasonlóképpen szólt a többi tanítvány is.

36JÉZUS A GETHSZÉMÁNÉ-KERTJÉBEN (Mk 14:32-42; Lk 22:31-34. 39-46) Jézus azután elment tanítványaival egy helyre, amelyet Gethszémánénak hívtak, és így szólt nékik: Üljetek le itt, amíg amoda megyek, és ott imádkozom.

37És maga mellé vette Pétert, meg Zebedeus két fiát, s szomorkodni és rettegni kezdett.

38Akkor Jézus azt mondta nékik: Nagyon szomorú az én lelkem mindhalálig; maradjatok itt, és legyetek ébren velem együtt.

39És egy kevéssé előremenvén arcra borult és így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, múljék el (maradjon el) tőlem ez a pohár; mindazonáltal ne az történjék, amit én akarok, hanem amit Te akarsz.

40Akkor odament a tanítványokhoz, és aludva találta őket, és azt mondta Péternek: Hát egy óráig sem tudtatok velem együtt ébren maradni?

41Éberek legyetek, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert a lélek kész ugyan, de a test erőtelen.

42Ismét elment másodszor is, és imádkozott: Atyám, ha nem múlhatik el tőlem ez a pohár, és ha ki kell innom, legyen meg a te akaratod.

43És amikor visszatért, ismét aludva találta őket, mert elnyomta őket az álom.

44És otthagyta őket, és ismét elment, és imádkozott ugyanazon szavakkal.

45Azután odament a tanítványokhoz, és így szólt nékik: Még mindig alusztok és nyugosztok? Ímé, eljött az óra, és az Ember Fia bűnösök kezébe adatik.

46Keljetek föl, menjünk; ímé, közel van az, aki engemet elárul.

47JÉZUST ELFOGJÁK (Mk 14:43-50; Lk 22:47-53; Jn 18:1-12) Még beszélt, s ímé, megérkezett oda a főpapoktól és a nép véneitől Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele valami csőcselék fegyverekkel és botokkal.

48Az áruló egy jelben állapodott meg velük mondván: Akit majd megcsókolok, Ő az; Őt fogjátok el.

49És azonnal Jézushoz lépett, és így szólt: Üdvözlégy Mester, és megcsókolta Őt.

50Jézus pedig azt mondta néki: Barátom, miért jöttél ide? Akkor Jézushoz léptek, kezüket reávetették, és elfogták Őt.

51És íme, a Jézussal lévők közül az egyik kardja után nyúlt, kirántotta azt, s a főpap szolgájára sújtott, és levágta annak fülét.

52Akkor Jézus így szólt néki: Tedd vissza hüvelyébe kardodat; mert mind azok, akik fegyvert fognak, fegyver által pusztulnak majd el.

53Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném az én Atyámat, hogy most tizenkét sereg angyalnál többet rendeljen segítségemre?

54De akkor hogyan teljesednének be az írások, amelyek azt mondják, hogy ennek így kell történnie?

55Abban az órában Jézus így szólt a csőcseléknek: Mint valami rablóra, úgy jöttetek fegyverekkel és botokkal, hogy elfogjatok engem. Naponként ott ültem a templomban, és tanítottam, és nem fogtatok el engemet.

56Mind ez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok valamennyien elhagyták Őt és elfutottak.

57JÉZUS A FŐPAP ELŐTT (Mk 14:53-65; Lk 22:54-55. 63-71; Jn 18:12-14. 19-24) Azok pedig, akik Jézust elfogták, elvezették Kajaphász főpaphoz, ahol az írástudók és a vének összegyűltek,

58Péter pedig távolról követte Őt a főpap udvaráig, és oda bement s leült a szolgákkal, hogy meglássa, mint végződik a dolog.

59A főpapok pedig és az egész tanács hamis tanúságtévőket kerestek Jézus ellen, hogy Őt megölhessék,

60de nem találtak, bár sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára jelentkezett kettő,

61és azok azt állították, hogy Jézus az mondta: Én le tudom rontani az Isten templomát, és harmadnapra fel tudom azt építeni.

62Akkor a főpap fölkelt és így szólt Őnéki: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?

63Jézus azonban hallgatott. Akkor a főpap így szólt néki: Az élő Istenre kényszerítlek, mondd meg minékünk: Te vagy-é a Krisztus, az élő Istennek Fia.

64Jézus így felelt néki: Te mondottad, sőt még azt is mondom néktek, mostantól fogva meglátjátok majd, hogy az Ember Fia a Hatalom (Isten) jobbján ül, és eljön az ég felhőin.

65Akkor a főpap megszaggatta ruháját, és azt mondta: Istent káromolta! Mi szükségünk van még tanúkra? Imé, most hallottátok az istenkáromlást.

66Mint vélekedtek? (Mi legyen az ítélet?) Azok így feleltek: Meg kell halnia!

67Akkor szembeköpdösték, meg arculverték Őt, némelyek pedig megütötték,

68és azt mondták: Prófétáld meg nékünk te Krisztus, ki ütött meg téged?

69PÉTER MEGTAGADJA JÉZUST (Mk 14:66-72; Lk 22:56-62; Jn 18:15—18. 25-27) Péter aközben kinn ült az udvaron; egy szolgálóleány odament őhozzá és megszólította: Te is együtt voltál a galileai Jézussal.

70Ő azonban mindnyájuk előtt tagadta, és azt mondta: Nem értem, mit beszélsz.

71Amikor aztán kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és azt mondta az ottlévőknek: Ez az ember együtt volt a názárethi Jézussal.

72Ő azonban ezt ismét esküvel tagadta, és azt mondta: Nem ismerem azt az embert.

73Egy kevés idő múlva pedig az ott álldogálók odamentek, és azt mondták Péternek: Bizony, te is azok közül való vagy, hiszen a táj szólásod is elárul téged.

74Akkor elkezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert. És abban a pillanatban megszólalt egy kakas.

75És Péter akkor visszaemlékezett Jézus beszédére, amely így hangzott: Még meg sem szólal a kakas, háromszor meg fogsz engem tagadni. És kimenvén onnan Péter, keservesen sírt.