bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
/
John 11
John 11
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 10
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 12 →
1
Volt pedig egy beteg, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának falujából.
2
Az a Mária volt pedig ez, aki megkente az Urat kenettel és hajával törölte meg a lábát: ennek a testvére, Lázár volt beteg.
3
Elküldtek azért a nőtestvérek hozzá ezzel az üzenettel: Uram, íme akit te szeretsz, beteg.
4
Mikor pedig Jézus ezt hallotta, így szólt: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy megdicsőíttessék általa az Isten Fia.
5
Jézus pedig kedvelte Mártát és az ő nőtestvérét és Lázárt.
6
Mikor azért meghallotta, hogy beteg, akkor két napig maradt azon a helyen, ahol volt.
7
De azután azt mondta tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába.
8
Szóltak neki \a tanítványok: Mester, most akartak a zsidók megkövezni és újra odamégy?
9
Felelt Jézus: vajjon nem tizenkét órája van-e a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,
10
de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen annak világossága.
11
Ezeket mondta s azután így szólt nekik: Lázár, a mi barátunk elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem.
12
Szóltak azért a tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
13
Pedig Jézus annak a haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy pihentető álomról szól.
14
Akkor azért nyíltan megmondta nekik Jézus: Lázár meghalt.
15
És örülök, hogy nem voltam ott, tiérettetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
16
Tamás, akit Ikernek mondanak, azért így szólt a tanítványtársaihoz: Menjünk el mi is, hogy vele haljunk meg.
17
Mikor azért Jézus odaért, úgy találta, hogy az már négy napja a sírban van.
18
Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mint-egy tizenöt futamatnyira,
19
És a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriádhoz, hogy vigasztalják őket a testvérük miatt.
20
Amint Márta hallotta, hogy Jézus jön, eléje ment; Mária pedig otthon ült.
21
Márta ekkor így szólt Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22
De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
23
Szólt neki Jézus: Feltámad a te testvéred.
24
Márta ezt mondta neki: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
25
Szólt neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is él;
26
és mindenki aki él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?
27
Szólott neki: Hiszem, Uram; én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie e világra.
28
És amint ezeket mondta, elment és titkon szólította a testvérét, Máriát: A Mester itt van és hív téged.
29
Mihelyt ezt Mária meghallotta, hamar felkelt és odament hozzá.
30
Jézus pedig még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahová Márta eléje ment.
31
A zsidók azért, akik otthon vele voltak és vigasztalták, látva, hogy Mária hamar felkelt és kiment, utána mentek, mert azt gondolták: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32
Mária tehát, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátva őt, leborult a lába elé és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33
Jézus azért, amint látta, hogy sír és sírnak a vele jött zsidók is, felindult lelkében és igen megrendült,
34
és azt mondta: Hova helyeztétek őt? Szóltak neki: Uram, jer és lásd meg!
35
Jézus könnyezett.
36
Így szóltak azért a zsidók: Íme, mennyire szerette őt.
37
Némelyek pedig ezt mondták közülük: Ez, aki a vak szemét megnyitotta, nem tehette volna-e meg, hogy ez meg ne haljon?
38
Jézus pedig újra felindulva magában, odament a sírhoz. Az pedig egy üreg volt és kő feküdt rajta.
39
Szólt Jézus: Vegyétek el a követ. A halott nőtestvére, Márta, azt mondta neki: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
40
Szólt neki Jézus: Nem megmondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?
41
Elvették azért a követ onnan. Jézus pedig felemelte szemeit az égre és így szóit: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. (A 41. vers első mondata egyes kéziratokban így hangzik: Elvették azért a követ onnan, ahol a megholt feküdt.)
42
Én jól tudtam, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
43
És mikor ezeket mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
44
És kijött a halott, kezén-lábán pólyákkal megkötözve és arca kendővel leborítva. Szólt nekik Jézus: Oldozzátok fel, hadd menjen el.
45
Sokan ama zsidók közül, akik Máriához mentek és látták, amiket cselekedett, hittek benne.
46
De némelyek közülük elmentek a farizeusokhoz és elbeszélték nekik, amiket Jézus cselekedett.
47
Összegyűjtötték azért a papi fejedelmek és a farizeusok a tanácsot és szóltak: Mit tegyünk? mert ez az ember sok csodát művel.
48
Ha így hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
49
Ám egyikük, Kajafás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: Ti semmit sem tudtok,
50
és azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem hogy az egész nép elvesszen.
51
Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel abban az esztendőben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
52
de nemcsak a népért, hanem azért is, hogy összegyűjtse Isten elszéledt gyermekeit.
53
Attól a naptól fogva azért azon tanakodtak, hogy őt megöljék.
54
Ezért Jézus nem járt nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott tanítványaival.
55
Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és sokan mentek fel Jeruzsálembe a vidékről húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
56
Keresték azért Jézust és így szóltak egymás között a templomban állva: Mit gondoltok: nem jön fel az ünnepre?
57
A papi fejedelmek pedig és a farizeusok parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák őt.
← Chapter 10
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 12 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21