bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
/
John 5
John 5
Hungarian (CSUZ) 1924 - Czeglédy Sándor Újszövetség fordítása
← Chapter 4
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 6 →
1
Ezek után volt a zsidók ünnepe és Jézus felment Jeruzsálembe.
2
Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt tornáca van.
3
Ezekben feküdt a vakoknak, sántáknak, aszkórosoknak nagy sokasága, várva a víz megmozdulását.
4
Mert időnként az Úr angyala szállott le a tóra és felkavarta a vizet. Aki mármost elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, meggyógyult, bármilyen betegségben volt is.
5
Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendő óta feküdt betegen.
6
Amint Jézus ezt ott feküdni látta és megtudta, hogy már olyan régóta beteg, így szólt hozzá: Akarsz-e meggyógyulni?
7
Felelt neki a beteg: Uram, nincs senkim, aki bevinne a tóba, amikor a víz felkavarodik. És mire én odaérek, már más lép be előttem.
8
Szólott neki Jézus: Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!
9
Erre azonnal meggyógyult az ember; felvette az ágyát és járt. Aznap pedig szombat volt.
10
A zsidók azért így szóltak a meggyógyulthoz: Szombat van; nem szabad az ágyat hordoznod.
11
Ő így felelt nekik: Aki engem meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat és járj.
12
Megkérdezték azért tőle: Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked: Vedd az ágyadat és járj?
13
A meggyógyult ember pedig nem tudta, ki az. Jézus ugyanis eltávozott, mivel sokan voltak azon a helyen.
14
Ezek után találkozott vele Jézus a templomban és így szólt neki: íme, meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy gonoszabbul ne legyen dolgod!
15
Elment az ember és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
16
És e miatt üldözték a zsidók Jézust és meg akarták ölni, mert ezt szombaton cselekedte.
17
Jézus pedig így felelt nekik: Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18
E miatt azután a zsidók még inkább meg akarták őt ölni, mivel nemcsak a szombatot szegte meg, hanem Istent is tulajon Atyjának mondta s ily módon egyenlővé tette magát az Istennel.
19
Felelt azért Jézus és azt mondta nekik: Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet magától, csak ha látja, hogy mit cselekszik az Atya, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat cselekszi hasonlóképen a Fiú is.
20
Mert az Atya szereti a Fiút és mindent megmutat neki, amit ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
21
Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.
22
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet teljesen a Fiúnak adta át,
23
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, amint tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldötte.
24
Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van; s nem megy az ítéletre, hanem átment a halálból az életre.
25
Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, — és az most van, — mikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát és akik meghallják, élni fognak.
26
Mert amint az Atyának élete van önmagában, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.
27
És hatalmat adott neki az ítélettételre is, mivel Ember Fia.
28
Ne csodálkozzatok ezen; mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát,
29
és kijönnek azok, akik a jót tették, hogy feltámadjanak az életre, azok pedig, akik a gonoszt cselekedték, hogy feltámadjanak az ítéletre.
30
Én semmit nem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
31
Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32
Más az, aki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amelyet tesz rólam.
33
Ti elküldtetek Jánoshoz és ő bizonyságot tett az igazságról.
34
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35
Ő az égő és fénylő szövétnek volt, de ti csak ideig-óráig akartatok örvendezni, az ő világosságában.
36
Nekem pedig nagyobb bizonyságom van a Jánosénál; mert azok a cselekedetek, amelyeket rámbízott az Atya, hogy azokat elvégezzem, azok maguk, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37
Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem arcát nem láttátok,
38
az ő igéje sincs maradandóan bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő elküldött.
39
Ti azért tudakozzátok az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van a ti örök életetek; pedig ezek rólam tesznek bizonyságot.
40
És még sem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41
Dicsőséget emberektől nem fogadok el.
42
De megismertelek titeket, hogy nincs bennetek szeretet Isten iránt.
43
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok.
44
Mimódon tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
45
Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atyánál! Van, aki vádoljon titeket: Mózes az, akiben ti reménykedtek.
46
Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek; mert ő énrólam írt.
47
Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok hinni az én beszédeimnek?
← Chapter 4
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 6 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21