bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (ERV) 2012 - Easy-to-Read Version
/
Genesis 31
Genesis 31
Hungarian Bible (ERV) 2012 - Easy-to-Read Version
← Chapter 30
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 32 →
1
Jákóbnak fülébe jutott, hogy Lábán fiai ezt mondogatják: „Jákób mindent elvett apánktól! Egész gazdagságát apánk vagyonából szerezte!”
2
Az is föltűnt Jákóbnak, hogy Lábán sem viselkedik olyan jóindulattal iránta, mint korábban.
3
Az Örökkévaló megszólította Jákóbot: „Térj vissza szülőföldedre és rokonaidhoz, én pedig veled leszek!”
4
Akkor Jákób üzent a feleségeinek, és kihívta őket arra a helyre, ahol a nyájat őrizte.
5
Ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Jól látom apátok arcán, hogy már nem olyan jó szívvel van irántam, mint ezelőtt. Apám Istene azonban velem volt.
6
Mindketten jól tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat.
7
Ő azonban becsapott engem, és számtalanszor megváltoztatta kialkudott béremet, hogy megrövidítsen. De Isten nem engedte, hogy ártson nekem,
8
mert amikor apátok azt ígérte, hogy fizetségül a tarka foltos bárányokat és gidákat adja nekem, akkor az egész nyájban ilyen foltos kicsinyek születtek. Majd meggondolta magát, és azt mondta: »Mégis inkább a tarka csíkos kicsinyek legyenek a tieid!« Akkor meg az egész nyáj nőstényei tarka csíkos kicsinyeket ellettek.
9
Így vette el Isten apátoktól a nyájakat, és nekem adta azokat.
10
Amikor a nyáj szaporodásának ideje eljött, álmot láttam. Álmomban föltűnt, hogy a párzó kosok és bakok mind tarkák: csíkosak és foltosak.
11
Isten angyala ekkor megszólított: »Jákób!« Itt vagyok, Uram! — feleltem.
12
»Figyeld meg, hogy a párzó kosok és bakok mind tarkák: csíkosak és foltosak! Jól láttam, hogyan bánt veled Lábán.
13
Én vagyok az Isten, aki Bételben megjelentem neked, ahol emlékül felállítottad azt a követ, és olajat öntöttél rá, és akinek fogadalmat tettél. Most hát kelj föl, indulj útnak, hagyd itt ezt a földet, és térj vissza szülőföldedre!«”
14
Ráhel és Lea erre így válaszoltak: „Nincs már nekünk itt semmi keresnivalónk! Apánktól nem várhatunk örökséget.
15
Hiszen úgy bánt velünk, mint valami idegenekkel! Veled alaposan megfizettette a leánykérés árát, de azt maga költötte el, és nekünk nem adott belőle semmit!
16
Mindaz a gazdagság, amit Isten apánktól elvett, a miénk, és a gyerekeink öröksége. Most hát tedd meg, amit Isten mondott neked!”
17
[17-18] Így hát Jákób fölkerekedett, és egész családjával útnak indult, hogy hazatérjan apjához, Izsákhoz, Kánaán földjére. Feleségeit és fiait tevékre ültette, fölpakolta minden vagyonát, és összes állatát elhajtotta. Mindent magával vitt, amit Paddan-Arámban szerzett.
19
Lábán ekkor éppen nem volt otthon: a nyájaihoz ment, hogy megnyírja a juhokat. Ezalatt Ráhel ellopta Lábán házibálványait.
20
[20-21] Jákób is becsapta az arám Lábánt, mert nem szólt neki, hogy el akarja hagyni, hanem titokban szökött el tőle egész családjával és minden vagyonával együtt. Elérkeztek az Eufrátesz folyóhoz, átkeltek rajta, és Gileád dombvidéke felé haladtak.
22
Indulásuk után három nappal tudta meg Lábán, hogy Jákób elhagyta.
23
Maga mellé vette rokonait, és azonnal Jákób üldözésére indult, de csak hét nap múlva érte utol a Gileád dombvidékén.
24
Közben azonban egyik éjjel Isten figyelmeztette álmában az arám Lábánt: „Vigyázz magadra, nehogy Jákóbot rákényszerítsd valamire!”
25
Amikor Lábán utolérte őket, Jákób és csapata már sátrat vert Gileád dombvidékén. Lábán is a közelben táborozott le.
26
Majd átment Jákóbhoz, és kérdőre vonta: „Miért szöktél el tőlem titokban? Miért raboltad el leányaimat, mint a hadifoglyokat?!
27
Rászedtél engem! Titokban mentél el, pedig örömmel bocsátottalak volna el, énekszóval és hangszerekkel.
28
Még az unokáimat és leányaimat sem csókolhattam meg, el sem búcsúzhattam tőlük! Ez bizony nagy ostobaság volt tőled!
29
Lenne hozzá erőm, hogy ártsak nektek, de atyád Istene tegnap éjjel megszólított, és figyelmeztetett, hogy ne kényszerítselek semmire.
30
Azt még megértem, hogy mindenáron haza akartál menni, mert kívánkoztál atyád házába, de miért loptad el a házibálványaimat?!”
31
Jákób így felelt: „Igen, titokban jöttem el tőled, mert attól féltem, hogy erőszakkal elveszed tőlem a leányaidat.
32
De ami a házibálványaidat illeti, akinél megtalálod azokat, haljon meg! Itt, a rokonaink előtt vizsgáld át mindenemet, és vedd vissza, ha bármit találsz, ami a tiéd!” Ugyanis Jákób nem tudott róla, hogy Ráhel lopta el apjától a bálványokat.
33
Akkor Lábán hozzálátott, és egyenként átkutatta a sátrakat: Jákób sátrával kezdte, majd Lea, azután a két szolgáló sátra következett, de sehol sem találta a bálványokat. Végül Ráhel sátrába ment.
34
Ráhel előzőleg egy földre helyezett tevenyeregbe rejtette el a lopott bálványokat, és rájuk ült. Lábán átkutatta Ráhel sátrát is, de ott sem talált semmit.
35
[35-36] Közben Ráhel ezt mondta neki: „Kérlek, atyám, ne vedd tiszteletlenségnek, hogy ülve maradok jelenlétedben, de az asszonyok baja van rajtam!” Mikor Jákób látta, hogy Lábán befejezte a kutatást, de nem találta meg a házibálványait, nagyon haragos lett, és szemére vetette apósának: „Mondd meg, mit vétettem ellened? Mi a bűnöm? Miért üldöztél engem ilyen nagy buzgalommal?
37
Átkutattad minden holminkat, és nem találtad sehol a házibálványaidat! Vagy mutasd meg, itt a rokonaink előtt, ha találtál valamit! Ők ítéljenek közöttünk!
38
Húsz esztendőn keresztül szolgáltalak hűségesen! Amíg én viseltem gondot nyájaidra, a juhok és kecskék közül egy sem vetélt el, és a kosokat sem vágtam le magamnak.
39
Amit a ragadozók széttéptek, azt nem vittem hozzád, hanem magamra vállaltam a kárt. Tőlem kérted számon még azt is, amit éjjel, vagy nappal elloptak a nyájból — én pedig nem vitatkoztam, azt is magamra vállaltam.
40
Nappal a hőséget kellett tűrnöm, éjjel a hideget — még az álom is kerülte szememet!
41
Így töltöttem nálad 20 évet, kemény szolgálatban éjjel-nappal. Szolgáltalak 14 évig, hogy feleségül vehessem két leányodat, és még 6 évig a saját nyájamért. Te pedig tízszer is megváltoztattad kialkudott béremet, hogy megrövidíts!
42
Bizony, ha ősapáim Istene: Ábrahám Istene, Izsák félelmetes Istene nem lett volna velem — te képes lettél volna üres kézzel elküldeni ennyi szolgálat után! De Isten jól látta, mennyit szenvedtem miattad! Látta azt is, hogyan dolgoztattál, és múlt éjjel figyelmeztetett téged!”
43
Lábán erre így válaszolt: „Nézd, Jákób! Ezek az asszonyok az én leányaim! Ezek a gyermekek az én unokáim! Ezek a nyájak itt körülöttünk szintén az én nyájaim! Minden, amit itt látsz, az enyém! Mégsem tehetek semmit, hogy megtartsam őket magamnak, nem vehetem el tőled a leányaimat és az unokáimat, akiket szültek!
44
Jöjj hát, kössünk szövetséget egymással! Készítsünk egy kőrakást, az legyen a tanúja szövetségünknek!”
45
[45-46] Jákób beleegyezett, és felállított egy követ, hogy emlékeztetőül szolgáljon. Azután a rokonaival együtt köveket gyűjtöttek, majd azokból kőrakást építettek. Azután Lábán és a csapata, meg Jákób és emberei együtt étkeztek a kőrakás mellett.
47
[47-48] Akkor Lábán azt mondta: „Ez a kőrakás mától fogva legyen tanú közted és közöttem!” Ezért nevezte azt a helyet „Jegar-Száhadútának”, Jákób pedig „Gal-Édnek”.
49
Lábán még hozzátette: „Vigyázz, az Örökkévaló szemmel tart minket akkor is, amikor mi már nem látjuk egymást!” — ezért nevezte azt a helyet Micpának.
50
„Jákób, meg kell ígérned — folytatta Lábán —, hogy jól bánsz a leányaimmal, nem válsz el tőlük, nem veszel melléjük újabb feleséget! Ne felejtsd, az Örökkévaló látni fogja, ha ezt nem tartod meg, akkor is, ha én nem szerzek róla tudomást!
51
[51-52] Nézd, itt van ez a kőrakás, az emlékkő, amelyet fölállítottunk! Ez lesz a tanú ellenünk, ha akár te, akár én elmegyünk e kőrakás mellett azzal a szándékkal, hogy a másiknak ártsunk!
53
Ábrahám Istene, Náhor Istene, ősapáink Istene ítéljen közöttünk, ha nem tartjuk meg ezt a szövetséget!” Jákób is esküvel erősítette meg a szövetségkötést: apjának, Izsáknak félelmetes Istenére esküdött meg.
54
Majd ott a hegyen állatokat áldozott az Örökkévalónak. Az áldozati állat húsából ételt készített, és azt Lábánnal és többi rokonával együtt közösen ették meg, majd nyugovóra tértek.
55
Másnap korán reggel Lábán fölkészült az útra, megcsókolta unokáit és leányait, megáldotta őket, majd elindult hazafelé.
← Chapter 30
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 49
Chapter 50
Chapter 32 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50