Acts 14

Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István

← Chapter 13 Jump to: Chapter 15 →

1Ugyanígy történt pedig Ikóniumban, hogy ők bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy beszéltek, hogy mind zsidóknak mind helléneknek nagy sokasága lett hívővé;

2azok a zsidók pedig, akik nem hittek, felindították és megharagították a pogányok lelkét a testvérek ellen.

3Sok időt töltöttek el erre, bátran prédikálván az Urban, aki bizonyságot tett kegyelmének beszéde mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által;

4a város sokasága pedig megoszlott; és némelyek a zsidók mellett voltak, némelyek pedig az apostolok mellett.

5Amint pedig a pogányok és zsidók az ő vezetőikkel együtt felzúdultak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket,

6észrevévén elfutottak Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe és környékére,

7és ott hirdették az evangéliumot.

8És Lisztrában ült egy lábaival tehetetlen ember, aki születésétől fogva sánta volt, és soha nem járt.

9Ez hallotta Pált beszélni; aki ráfüggesztvén szemeit, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyuljon,

10azt mondta nagy hangon: Állj lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.

11A sokaság pedig, mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiáltott, likaóniai nyelven mondván: Az istenek szálltak le hozzánk emberi ábrázatban.

12És Barnabást Jupiternek nevezték, Pált meg Merkúriusznak, mert ő volt a szóvivő.

13A városuk előtt lévő Jupiter papja pedig bikákat és koszorúkat hozva a kapukhoz, a sokasággal áldozni akart.

14De mikor ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, megszaggatván köntösüket, a sokaság közé ugrottak, kiáltván és mondván:

15Férfiak, mit csináltok? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, kik azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavalóktól térjetek az élő Istenhez, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van;

16aki az elmúlt nemzedékek alatt a pogányokat mind a maguk útján engedte járni;

17jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jót cselekedett, mennyből nektek esőt adott és termő időket, és betöltötte eledellel és örömmel szíveteket.

18És ezeket mondván nagy nehezen lecsillapították a sokaságot, hogy nekik ne áldozzék.

19De jöttek Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot rábeszélvén és Pált megkövezvén kivonszolták a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

20De a tanítványoktól körülvéve felállt és bement a városba; és másnap elment Barnabással Derbébe.

21És miután annak a városnak hirdették az evangéliumot, és sokakat tanítványokká tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába,

22erősítvén a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon keresztül kell nekünk az Isten országába bemennünk.

23Választván pedig nekik gyülekezetenként véneket, imádkozva és böjtölve az Úrnak ajánlották őket, akiben hívőkké lettek.

24És Pizidián átmenvén, Pamfíliába mentek;

25és miután Pergében hirdették az igét, lementek Attáliába;

26és onnét elhajóztak Antiókhiába, ahonnét az Isten kegyelmébe ajánlották őket arra a munkára, melyet elvégeztek.

27Megérkezvén pedig és összehíván a gyülekezetet, elmondták, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ővelük, és hogy a pogányoknak ajtót nyitott a hitre.

28Nem kevés időt töltöttek pedig ott a tanítványokkal.

← Chapter 13 Jump to: Chapter 15 →