bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Acts 22
Acts 22
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 21
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 23 →
1
Férfiak, testvérek és atyák, hallgassátok meg védőbeszédemet, melyet most hozzátok intézek.
2
Mikor pedig hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még nagyobb nyugalmat tanúsítottak. És szólt:
3
Én zsidó ember vagyok, aki születtem Tárzuszban, Ciliciában, felnőttem pedig ebben a városban Gamáliel lábainál, az atyai törvény szigorában neveltetvén, rajongtam az Istenért, mint ti mindnyájan a mai napon;
4
aki ezt az Urat üldöztem halálig, megkötözvén és tömlöcre vetvén férfiakat és asszonyokat.
5
Miképpen a főpap is bizonyságom nekem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén a testvérekhez, Damaszkuszba mentem, hogy az ottaniakat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
6
De történt, hogy amint mentem és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban hirtelen az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
7
És leestem a földre és szót hallottam, mely azt mondta nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
8
Én pedig feleltem: Ki vagy, Uram? És azt mondta nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.
9
Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták és megrémültek; de annak szavát, aki velem beszélt, nem hallották.
10
Azt mondtam pedig: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig azt mondta nekem: Kelj fel, és menj el Damaszkuszba; és ott szó lesz hozzád mindenről, amit tenned rendelve van.
11
Mivel pedig nem láttam annak a világosságnak dicsőségétől, a velem levők kézen fogva vezettek, úgy mentem Damaszkuszba.
12
Bizonyos Ananiás pedig, egy a törvény szerint istenfélő férfiú, ki mellett az egész zsidó lakosság bizonyságot tesz,
13
hozzám jővén és elébem állván, azt mondta nekem: Saul testvér, tekints fel; és én abban a pillanatban feltekintettem rá.
14
Ő pedig azt mondta: A mi Atyánk Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd az Igazat, és szót hallj az ő szájából;
15
mert tanúbizonyság leszel mellette minden embernél azok felől, melyeket láttál és hallottál.
16
És most mit késedelmezel? Felkelvén keresztelkedjél meg és mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.
17
Történt pedig, hogy mikor visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, elragadtatásba estem,
18
és láttam őt, amint azt mondta nekem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből; mert nem veszik be bizonyságtételedet énfelőlem.
19
És én azt mondtam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, akik tebenned hittek;
20
és mikor a te mártírodnak, Istvánnak vére kiontatott, én magam is ott álltam és helyeseltem az ő megöletését, és őriztem azok ruháit, akik őt kivégezték.
21
És azt mondta nekem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
22
Eddig a szóig hallgatták ők, de ekkor felemelték szavukat, és ezt mondták: Töröld el a föld színéről az ilyet; mert nem illik neki élni!
23
Amint pedig azok kiabáltak és ruháikat feldobálták és port szórtak a levegőbe,
24
azt parancsolta az ezredes, hogy vigyék be őt a várba, mondván, hogy korbáccsal vallassák őt, hogy megtudja, mi okból kiabáltak úgy rá.
25
Amint azonban lekötözték őt a szíjjakkal, azt mondta az ott álló századosnak Pál: Vajon egy embert, aki római, és nincs elítélve, szabad nektek megkorbácsolni?
26
Amint pedig ezt hallotta a százados, odamenvén jelentést tett az ezredesnek, és ezt mondta: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
27
Hozzámenvén pedig az ezredes, azt mondta neki: Mondd meg nekem, vajon te római vagy? Ő pedig azt mondta: Az.
28
És felelt az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig szólt: Én meg benne születtem.
29
Erre tüstént elálltak tőle, akik őt vallatni akarták; de az ezredes is megijedt, mivel megértette, hogy római, és hogy megkötöztette őt.
30
Meg akarván pedig tudni a bizonyosat, hogy mivel vádolják őt a zsidók, másnap feloldotta őt bilincseiből, és megparancsolta, hogy összejöjjenek a főpapok és az egész főtanács; és levitetvén Pált, eléjük állította.
← Chapter 21
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 23 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28