bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Exodus 10
Exodus 10
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 9
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 11 →
1
És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; mert én azért keményítettem meg az ő szívét és szolgáinak szívét, hogy felállítsam közöttük ezeket a jeleimet.
2
Éspedig avégre, hogy elbeszéld fiadnak és fiad fiának hallatára, amint én Egyiptommal elbántam, és jeleimet, melyeket felállítottam köztük; hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
3
És bement Mózes és Áron Faraóhoz és azt mondták neki: így szól az Úr, a héberek Istene: Meddig vonakodol magadat előttem megalázni? Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nekem.
4
Mert ha te vonakodol elbocsátani népemet; akkor én holnap sáskát hozok határodra.
5
És elborítja a föld színét úgy, hogy nem lehet majd a földet látni; és megemészti azt a megmentett maradványt, ami megmaradt nektek a jégeső után, és megemészti minden fátokat, mely a mezőn nő.
6
És betöltik a te házaidat és minden szolgádnak házait és egész Egyiptom házait, amit nem láttak atyáid, sem atyáidnak atyái amióta a földön vannak a mai napig; ezzel megfordult és kiment Faraótól.
7
Akkor Faraó szolgái azt mondták neki: Meddig legyen ez nekünk kelepce gyanánt? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy szolgáljanak az Úrnak, az ő Istenüknek! Még most sem veszed észre, hogy el van veszve Egyiptom?
8
Akkor visszavitték Mózest és Áront Faraóhoz, ki azt mondta nekik: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek; kik azok, akik elmennek?
9
Mózes pedig mondta: Ifjastól és vénestől megyünk; fiastól és lányostól, juhostól és marhástól megyünk, mert jahveünnepünk van nekünk.
10
Erre azt mondta nekik: Úgy legyen veletek Jahve, amint én elbocsátalak benneteket gyermekestül! Vigyázzatok, mert valami rosszra igyekeztek!
11
Nem úgy: menjetek el ti, férfiak és szolgáljatok az Úrnak, mert ti ezt követeltétek; ezzel elűzték őket Faraó színe elől.
12
És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földjén a sáskára, hogy szálljon fel Egyiptom földjére; és eméssze meg a mező minden növényét, egyáltalán mindent, amit a jégeső meghagyott.
13
És kinyújtotta Mózes a vesszejét Egyiptom földjére, az Úr pedig keleti szelet hajtott az országba azon az egész napon és egész éjszakán; a reggel eljött, és a keleti szél felemelte a sáskát.
14
És felszállt a sáska Egyiptom egész földje fölött, és letelepedett Egyiptom egész határában; nagyon tömegesen, előtte nem volt olyan sáska, mint az, sem utána nem lesz olyan.
15
És elborította az egész föld színét úgy, hogy nem látszott a föld, és megemésztette a földnek minden növényét és a fa minden gyümölcsét, amit a jégeső meghagyott; és nem maradt semmi zöld a fán, sem a mezei növényen Egyiptom egész országában.
16
Akkor hamar hívatta Faraó Mózest és Áront; és azt mondta: Hibáztam az Úrral, a ti Istenetekkel és veletek szemben.
17
És most, bocsásd meg, kérlek, hibámat csak ez egyszer, és imádkozzatok az Úrnak a ti Isteneteknek, hogy csak ezt a halált fordítsa el rólam.
18
Mikor kiment Faraóhoz és imádkozott az Úrhoz:
19
igen erős nyugati szelet fordított, és felemelte a sáskát és belevágta a Sástengerbe; egy sáska nem maradt Egyiptom egész határában.
20
De szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem bocsátotta el Izráel fiait.
21
És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy sötétség támadjon Egyiptom földjén úgy, hogy tapintsák a sötétséget.
22
És kinyújtotta Mózes a kezét az égre; és sűrű sötétség támadt Egyiptom egész országában három napig.
23
Nem látta egyik ember a másikat, és senki nem kelt fel helyéből három napig; de Izráel fiainak mindenütt világosság volt a lakhelyükön.
24
Akkor hívatta Faraó Mózest és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok az Úrnak, csak juhaitok és marháitok maradjanak; kicsinyeitek is veletek mehetnek.
25
De Mózes azt mondta: Neked is kell vágóáldozatokat és égő áldozatokat kezünkbe adnod, hogy megkészítsük az Úrnak, a mi Istenünknek;
26
és a mi jószágunknak is velünk kell jönnie, nem maradhat el egy körömnyi sem, mert kell belőle vennünk az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálatára; mi ugyanis nem tudhatjuk, mivel kell szolgálnunk az Urat, míg oda nem érkezünk.
27
És szilárddá tette az Úr Faraó szívét; és nem akarta őket elbocsátani.
28
És azt mondta neki Faraó: Eredj előlem! Vigyázz magadra, többé színemet ne lásd, mert amely napon színemet meglátod, meghalsz.
29
Mire Mózes azt mondta: így mondtad; többé már nem látom színedet.
← Chapter 9
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 11 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40