bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Exodus 9
Exodus 9
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 8
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 10 →
1
És azt mondta az Úr Mózesnek: Menj be Faraóhoz; és szólj neki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
2
Mert ha vonakodol elbocsátani; és tovább tartóztatod őket:
3
akkor az Úr keze lesz jószágodon, mely a mezőn van, a lovakon, a szamarakon, a tevéken, a marhákon és a juhokon igen súlyos dögvésszel.
4
De különbséget tesz az Úr Izráel jószága között és Egyiptom jószága között; és mindabból, ami Izráel fiaié, egy sem hal meg.
5
Aztán határidőt állapított meg az Úr, mondván: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot az országban.
6
Meg is cselekedte az Úr ezt a dolgot másnap, és meghalt Egyiptomnak minden jószága; Izráel fiainak jószágából pedig nem halt meg egy sem.
7
Mikor Faraó elküldött, és kitűnt, hogy még egy sem halt meg Izráel jószágából: akkor is kemény maradt Faraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.
8
És azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele összmarék kemencehamut; és szórja azt Mózes az égre Faraó szemei előtt,
9
és porfelhővé lesz Egyiptom egész földje felett; mely az emberen és a barmon gennyedésbe fakadó gyulladássá lesz Egyiptom egész földjén.
10
Vették tehát a kemencehamut és Faraó elé álltak, és Mózes az égre szórta azt; és gennyedésbe fakadó gyulladás lett az emberen és a barmon.
11
És nem bírtak az írástudók Mózes elé állni a gyulladás miatt; mert fellépett a gyulladás az írástudókon és minden egyiptomin.
12
És szilárddá tette az Úr Faraó szívét, úgyhogy nem hallgatott rájuk; mint ahogyan szólott az Úr Mózesnek.
13
És azt mondta az Úr Mózesnek: Reggel kelj fel korán és állj Faraó elé; és mondd neki: így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak nekem.
14
Mert ezúttal rábocsátom minden csapásomat szívedre, szolgáidra és népedre; hogy megtudd, hogy az egész földön nincsen olyan, mint én.
15
Hiszen most kinyújthattam volna kezemet és megverhettelek volna téged és népedet a dögvésszel; úgyhogy eltöröltettél volna a földről:
16
de életben hagytalak azért, hogy megmutassam neked erőmet; és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön.
17
Te még akadályt állítasz népem elé; és nem bocsátod el őket?
18
íme én holnap ilyenkor oly igen súlyos jégesőt adok; amilyen nem volt Egyiptomban megalapításának napjától mostanig.
19
Most tehát küldj el és menekítsd be nyájadat és mindenedet, amid a mezőn van; az az ember és az a barom, mely a mezőn lesz és nem gyűjtetik be a házba, hanem rájuk esik a jégeső, mind meghal.
20
Aki félte az Úr beszédét Faraó szolgái közül; az bemenekítette szolgáit és nyáját a házakba.
21
Aki pedig nem vette szívére az Úr beszédét; hát az a mezőn hagyta szolgáit és nyáját.
22
És azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Egyiptom egész országában: az emberre, a baromra és a mezőnek minden füvére Egyiptom földjén.
23
Akkor Mózes kinyújtotta vesszejét az égre, és az Úr mennydörgést és jeget támasztott és tűz szállt a földre; így hullatott az Úr jégesőt Egyiptom földjére.
24
És igen súlyos jégeső volt, és egymásba fogózkodó tűz a jégeső között; amilyen nem volt Egyiptom egész földjén, mióta nemzetté lett.
25
És agyonvert a jégeső Egyiptom egész földjén mindent, a mi a mezőn volt, embertől baromig; és a mezőnek minden növényét leverte a jégeső, és a mezőnek minden fáját összetörte.
26
Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai voltak.
27
Akinek pedig Akkor elküldött Faraó és hívatta Mózest és Áront és azt mondta nekik: Hibáztam ezúttal; az Úr az, akinek igaza van, én pedig, és az én népem vagyunk a hibásak.
28
Imádkozzatok az Úrhoz, hogy legyen már elég a mennydörgés és jégeső; és akkor én elbocsátlak titeket és nem kell tovább maradnotok.
29
Erre Mózes azt mondta neki: Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezeimet az Úrhoz: a dörgések megszűnnek és a jégeső nem esik tovább, hogy megtudd, hogy az Úré a föld.
30
Bár tudom, hogy te és szolgáid még nem féltek az Úr Istentől.
31
(A lent pedig és az árpát elverte a jég; mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágjában:
32
de a búzát és a tönkölyt nem verte el; mert azok késeiek.)
33
És mikor kiment Mózes Faraótól a városból, kiterjesztette kezeit az Úrhoz; erre megszűnt a dörgés és a jég, és eső nem ömlött a földre.
34
Mikor látta Faraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a dörgés, folytatta hibáját:
35
megkeményítette a szívét ő és szolgái. Szilárd maradt tehát Faraó szíve és nem bocsátotta el Izráel fiait; amiképpen szólott az Úr Mózes által.
← Chapter 8
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 10 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40