bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Exodus 14
Exodus 14
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 13
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 15 →
1
És szólt az Úr Mózesnek, mondván:
2
Szólj Izráel fiainak, hogy térjenek vissza és Pi-Hahirót előtt üssenek tábort Migdol között és a tenger között; Baál Cefón előtt, vele átellenben üssetek tábort a tengernél.
3
Akkor azt mondja majd Faraó Izráel fiairól: Tévelyegnek azok az országban; körülzárta őket a sivatag.
4
Én pedig szilárddá teszem Faraó szívét és üldözőbe veszi őket, hogy megdicsőítsem magamat Faraón és egész seregén, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. Úgy is tettek.
5
Mikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép: akkor megváltozott Faraónak és szolgáinak szíve a nép iránt és azt mondták: Mit cselekedtünk, hogy elbocsátottuk Izráelt szolgálatunkból!
6
És befogatott harci szekerébe; és maga mellé vette népét.
7
És vitt hatszáz válogatott harci szekeret és Egyiptomnak minden harci szekerét; és törzstiszteket mindeniken.
8
így tette szilárddá az Úr Faraónak, Egyiptom királyának szívét, hogy üldözőbe vegye Izráel fiait. Izráel fiai tehát kivonultak felemelt kézzel.
9
És amint az egyiptomiak üldözőbe vették őket, akkor érték utol őket, mikor a tengernél éppen tábort ütöttek, Faraó minden lova, szekere és lovasai, és serege; Pi-Hahirótnál, Baál Cefón előtt.
10
Mikor Faraó közel volt, Izráel fiai felemelték szemeiket: hát íme Egyiptom vonul utánuk! Akkor megijedtek nagyon, és kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz.
11
Mózesnek pedig azt mondták: Vajon mivel Egyiptomban nincsenek sírok, azért hoztál minket a sivatagba meghalni? Mit cselekedtél velünk, hogy kihoztál bennünket Egyiptomból?
12
Nem ezzel a szóval szóltunk-e neked Egyiptomban, mondván: Hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot; mert jobb volna nekünk Egyiptomot szolgálnunk, mint meghalnunk a sivatagban.
13
És azt mondta Mózes a népnek: Ne féljetek, álljatok meg, és nézzétek az Úr szabadítását, melyet cselekszik veletek ma; mert ha ma láttok egyiptomiakat, soha többé nem látjátok őket.
14
Az Úr hadakozik értetek; ti pedig hallgassatok.
15
És azt mondta az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Beszélj Izráel fiaival, hogy induljanak.
16
Te pedig emeld fel vessződet, és nyújtsd ki kezedet a tengerre és hasítsd szét azt; és menjenek be Izráel fiai a tenger közepébe a szárazföldön.
17
Én pedig ezennel szilárddá teszem az egyiptomiak szívét, úgyhogy bemennek utánuk; és megdicsőítem magamat Faraó és egész seregén, szekerein és lovasain.
18
És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr; ha megdicsőítem magamat Faraón, szekerein és lovasain.
19
Akkor elmozdult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt szokott járni, és elment mögéjük; elmozdult az előttük lévő felhőoszlop is, és mögéjük állt,
20
úgy, hogy bement Egyiptom tábora közé és Izráel tábora közé, és ő lett a felhő és a sötétség, és ő világította meg az éjszakát; és így nem közelítettek egymáshoz egész éjjel.
21
Mózes pedig kinyújtotta kezét a tengerre, és az Úr egész éjjel hajtotta a tengert egy erős keleti széllel; úgyhogy szárazzá tette a tengert. Mikor megnyílt a víz,
22
bementek Izráel fiai a tenger közepébe a száraz földön; úgy, hogy a víz kőfal gyanánt volt nekik jobbról és balról.
23
Az egyiptomiak pedig követték őket és bement utánuk Faraó minden lova, szekere és lovasa a tenger közepébe.
24
És történt a reggeli őrség alatt, hogy az Úr rátekintett Egyiptom táborára egy felhő és tűzoszlopban; és összezavarta Egyiptom táborát.
25
Eltávolította szekereiknek kerekét, és nehézségbe hajtotta őket; úgyhogy azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az Úr hadakozik értük Egyiptom ellen!
26
Az Úr pedig azt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre; hogy visszatérjen a víz Egyiptomra, szekerére és lovasaira.
27
És Mózes kinyújtotta kezét a tengerre, és a tenger reggelre kelve visszatért folytonosságába, az egyiptomiak pedig szembe menekültek vele; úgyhogy az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe rázta.
28
Mikor ugyanis a víz visszatért, elborította a szekereket és a lovasokat, egyáltalán Faraó egész seregét, mely bement utánuk a tengerbe; nem maradt meg belőlük egy sem.
29
Izráel fiai pedig a szárazföldön jártak a tenger közepén úgy, hogy a víz kőfal gyanánt volt nekik jobbról és balról.
30
Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből; és látta Izráel Egyiptomot a tenger partján holtan.
31
Mikor így látta Izráel azt a nagy segítséget, melyet az Úr Egyiptomban nyújtott, félte a nép az Urat; és hitt az Úrban és szolgájában, Mózesben.
← Chapter 13
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 15 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40