bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Ezekiel 3
Ezekiel 3
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 2
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 4 →
1
És azt mondta nekem, Emberfia, amit kapsz, edd meg; edd meg ezt a tÚretet, és eredj, szólj Izráel házához.
2
És kinyitottam a számat; és megetette velem ezt a tÚretet.
3
És azt mondta nekem: Emberfia, hasadat etesd meg és beleidet töltsd meg ezzel a tÚrettel, melyet én neked adok. És mikor megettem, olyan édes volt számban, mint a méz.
4
És azt mondta nekem: Emberfia, eredj, menj el Izráel házához, és szólj nekik az én szavaimmal.
5
Mert nem homályos ajkú és nehéz nyelvű néphez küldetel te: Izráel házához.
6
Nem sok néphez, homályos ajkúakhoz és nehéz nyelvűekhez, kiknek nem érted beszédét; ha hozzájuk küldtelek volna, ők hallgatnának rád.
7
De Izráel háza nem akar reád hallgatni, mert nem akar reám hallgatni; mert Izráel egész háza kemény homlokú és kemény szívű.
8
Íme arcodat keménnyé teszem, olyanná, mint az ő arcuk; és homlokodat keménnyé, olyanná, mint az ő homlokuk.
9
Mint a gyémánt, tűzkőnél keményebbé tettem homlokodat; ne félj tőlük és ne ijedj meg tőlük, mert pártos ház.
10
És azt mondta nekem: Emberfia, minden szavamat, amit neked szólok, fogadd szívedbe, és füleiddel halld meg.
11
És eredj, menj el a foglyokhoz, néped fiaihoz, és szólj nekik és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr; ha hallgatják, ha elhagyják.
12
Ekkor felemelt engem a szellem, és nagy zúgás hangját hallottam magam mögött: „Áldott az Úr dicsősége\, az ő helyéről;
13
és az élőlények szárnyainak hangját, amint egymáshoz értek, és a kerekek hangját velük együtt; és nagy zúgás hangját.
14
És a szellem felemelt, és elvitt engem; és elmentem keserűen lelkem haragjában, és az Úr keze erős volt rajtam.
15
És mikor megérkeztem Tel-Abíbba a foglyokhoz, akik a Kebár folyó mellett laktak, és oda, ahol ők laktak, ott ültem köztük hét napig elkábultan.
16
Hét nap múlva aztán lett hozzám az Úr szava, mondván:
17
Emberfia, őrállóul adtalak téged Izráel házának; tehát ha igét hallasz számból, intsd meg őket nevemben.
18
Ha én azt mondom a hitetlennek: „Meghalván meg halsz\, te pedig nem inted meg őt, és nem szólsz, hogy óvd a hitetlent az ő hitetlen útjából, hogy megtartsd életét; ő, a hitetlen, meghal bűnében, és vérét a te kezedből keresem elő.
19
De ha te megintetted a hitetlent, és nem tér meg a hitetlenségéből és hitetlen útjáról; ő meghal bűnében, de te megmentetted lelkedet.
20
És ha eltér az igaz ember igazságától és bűnt cselekszik, és gáncsot vetek eléje, ő meghal; ha nem intetted meg őt, a maga vétkében hal meg, és nem számíttatnak be neki igaz cselekedetei, melyeket cselekedett; de vérét a te kezedből keresem elő.
21
Ha pedig te megintetted az igazat, hogy igaz ember ne vétkezzék, és ő nem vétkezik; élvén él, mert megfogadta az intést, és te is megmentetted életedet.
22
És lett ott rajtam az Úr keze; és azt mondta nekem: Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled.
23
És felkeltem, és kimentem a völgybe, és íme ott állt az Úr dicsősége, mint az a dicsőség, melyet a Kebár folyónál láttam; és orcáimra estem.
24
És belém jött a szellem, és lábamra állított engem; és beszélt velem és azt mondta nekem: Menj be, zárkózzál be házadba.
25
És reád, emberfia, íme köteleket vetnek és azokkal megkötöznek téged, és nem mehetsz ki közéjük;
26
nyelvedet pedig ínyedhez ragasztom, és megnémulsz, és nem lehetsz nekik feddő emberük; mert ők pártos ház.
27
De mikor szólok hozzád, megnyitom a szádat, és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr! Aki hallja, hallja, és aki elhagyja, elhagyja; mert ők pártos ház.
← Chapter 2
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 4 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48