bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Ezekiel 37
Ezekiel 37
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 36
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 38 →
1
Lett rajtam az Úr keze, és kivitt engem lélekben az Úr, és letett engem a völgy közepette; és az tele volt csontokkal.
2
És elvitt engem mellettük köröskörül; és íme sok volt nagyon a völgy felszínén, és íme igen meg voltak száradva.
3
És azt mondta nekem: Emberfia, megelevenedhetnek-e ezek a csontok? És azt mondtam: Uram, én uram, te tudod!
4
És azt mondta nekem: Prófétálj ezek felett a csontok felett; és mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok meg az Úr szavát!
5
Így mondta az én uram, az Úr ezeknek a csontoknak: Íme én hozok belétek leheletet, és éltek.
6
És adok reátok inakat, és teszek reátok húst, és beborítlak benneteket bőrrel, és adok belétek leheletet, és éltek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
7
És prófétáltam, amint parancsolva volt nekem; és íme zaj támadt, amint prófétáltam, és íme rendülés, és közeledtek a csontok, csont a maga csontjához.
8
És láttam, és íme inak voltak rajtuk, és hús nőtt, és bőr borult reájuk felül; de lehelet nem volt bennük.
9
És azt mondta nekem: Prófétálj a leheletnek, a szellemnek; prófétálj, emberfia, és mondd a leheletnek: Így mondta az én uram, az Úr: A négy szél felől jövel, ó lehelet, és lehelj ezekbe a megölöttekbe, hogy éljenek!
10
És mikor prófétáltam, mint parancsolta nekem, beléjük szállt a lehelet, és megelevenedtek, és lábára állt egy igen-igen nagy sereg.
11
És azt mondta nekem: Emberfia, ezek a csontok az Izráel egész háza: íme azt mondják: Megszáradtak a csontjaink, és elveszett a reménységünk, kivágattattunk.
12
Ezért prófétálj és mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én felnyitom sírjaitokat, és felhozlak titeket sírjaitokból, én népem; és beviszlek titeket Izráel földjére.
13
És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr; mikor felnyitom sírjaitokat, és felhozlak benneteket sírjaitokból, én népem.
14
És belétek adom leheletemet, és éltek, és leteszlek titeket a saját földetekre; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki szóltam és megcselekszem, mond az Úr.
15
És lett hozzám az Úr szava, mondván:
16
És te, emberfia, végy magadnak egy fát, és írd rá: Júdáé és Izráelnek vele társult fiaié; és végy egy másik fát, és írd rá: Józsefé, Efraim fája és Izráelnek egész vele társult házáé:
17
és tedd azokat össze, egyiket a másikkal egy fává; és legyenek egyek a kezedben.
18
És mikor azt mondják neked néped fiai, mondván: Ugye megjelented nekünk, mik ezek részedről?
19
Mondd nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én veszem József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráelnek vele társult törzseit; és teszem őket azon a Júda fájához, és egy fává teszem őket, és eggyé lesznek a kezemben.
20
És legyenek a fák, amelyekre írsz, a kezedben, szemeik előtt.
21
És szólj nekik: Így mondta az én uram, az Úr: Íme én kiveszem Izráel fiait a pogányok közül, ahova mentek; és összegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket a saját földjükre.
22
És egy nemzetté teszem őket az országban, Izráel hegyein, és egy király lesz a királyuk valamennyiüknek; és nem lesznek többé két nemzetté, és nem oszolnak már többé két királyságra.
23
És nem fertőztetik meg többé magukat bálványaikkal és undokságaikkal és semmi bűnükkel; és megszabadítom őket minden lakhelyükről, melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nekem népem gyanánt, és én leszek nekik Istenük gyanánt.
24
És az én szolgám, Dávid lesz felettük király, és egy pásztora lesz mindnyájuknak; és ítéleteimben járnak, és törvényeimet megtartják és megcselekszik azokat.
25
És laknak az országban, melyet Jákób szolgámnak adtam, melyben atyáitok laktak; és benne laknak ők és fiaik és fiaiknak fiai örökké, és szolgám Dávid lesz fejedelmük örökké.
26
És kötök velük békeszövetséget, mely örökkévaló szövetség lesz velük; és elhelyezem őket, és megsokasítom őket, és szenthelyemet közöttük helyezem el örökre.
27
És felettük lesz hajlékom, és én Istenük gyanánt leszek nekik; ők pedig népem gyanánt lesznek nekem.
28
És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki Izráelt szentté teszem; amennyiben szentélyem közöttük lesz örökre.
← Chapter 36
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 43
Chapter 44
Chapter 45
Chapter 46
Chapter 47
Chapter 48
Chapter 38 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48