bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Job 3
Job 3
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 2
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 4 →
1
Ezek után megnyitotta Jób a száját és megátkozta születése napját.
2
És megszólalt Jób, és azt mondta:
3
Vesszen el az a nap, amelyen születtem; és az az éj, amelyen azt mondták: Fiú fogantatott!
4
Legyen az a nap sötétség, ne gondoljon vele Isten a magasban; és ne ragyogjon fel rajta fénysugár,
5
sötétség és halálárnyék vegye meg azt; felhő telepedjék meg rajta napelsötétülések ijegessék azt.
6
Az az éjszaka! Sűrű homály foglalja el azt, ne örvendjen az év napjai között; hónapok számába ne menjen.
7
Oh, az az éjszaka! Legyen meddő; ne forduljon elő benne ujjongás:
8
napátkozók átkozzák meg azt; akik készek a tengeri kígyót felzavarni:
9
sötétüljenek el alkonyi csillagai; világosságra várjon, és ne legyen, és ne gyönyörködjék a hajnal szempillájában:
10
mert a méh-ajtókat nem zárta be előttem; hogy a nyomort elrejtette volna szemeim előtt!
11
Miért nem halhattam meg születés után: nem múltam ki, mihelyt megszülettem?
12
Miért fogadtak engem térdek; és miért emlők, hogy szopjam?
13
Mert most feküdném és csendességben volnék; aludnám akkor, és nyugtom volna.
14
Királyokkal és ország-tanácsosokkal; kik romokat építettek maguknak.
15
Vagy fejedelmekkel, kiknek aranyuk volt; akik megtöltötték házaikat ezüsttel.
16
Vagy mint elföldelt idétlen, nem lennék; mint csecsemők, kik nem láttak világosságot.
17
Ott a gonoszok megszűnnek háborogni; és ott megnyugosznak, kiknek ereje kifáradt.
18
A foglyok mind nyugodtan élnek; nem hallják a hajtó szavát.
19
Kicsiny és nagy ott ugyanaz; és a szolga szabad urától.
20
Miért kellett a nyomorultnak világosságot adnia; és életet a keserű lelkűeknek:
21
azoknak, akik a halálra vártak és nem volt, pedig kiásták volna, jobban mint a kincseket;
22
azoknak, akik ujjongásig megörültek volna, vigadtak volna, hogyha sírt találnak;
23
a férfiúnak, aki előtt rejtve van az út, és akit Isten bekerített?
24
Mert kenyerem előtt sóhajtásom jár; és ömlenek, mint a víz, kiáltásaim.
25
Mert volt, mitől féltem, az megtörtént velem; és amitől tartok, az eljön reám.
26
Nem enyhültem meg, nem csendesedtem meg, nem nyugodtam meg, mert háborúság érkezett.
← Chapter 2
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 4 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42