bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
/
Job 32
Job 32
Hungarian Bible - KIB 1935 - Kecskeméthy István
← Chapter 31
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 33 →
1
ez a három férfiú pedig megszűnt Jóbnak felelni arra, hogy ő igaz ember a maga szemeiben;
2
mire Elihúnak, a Rám nemzetségéből való búzi Barakél fiának fellobbant a haragja. Jóbra azért lobbant fel a haragja, mert az igazabbnak mondta magát Istennél;
3
három barátjára pedig azért lobbant fel haragja, mert nem találtak feleletet. Míg kárhoztatták Jóbot,
4
addig Elihú várt Jóbra a beszédekkel, mert azok korra öregebbek voltak őnála:
5
de mikor azt látta Elihú, hogy nincs felelet a három férfiú szájában; akkor fellobbant haragja.
6
És felelt Elihú, a búzi Barakél fia, és azt mondta: Kicsi vagyok én időre nézve, ti pedig öregek vagytok; ezért húzódoztam és féltem tudományomat nektek nyilvánítani.
7
Azt gondoltam, a napok beszélnek; és az évek tömege tanít bölcsességet:
8
pedig a szellem az a halandóban; és a Mindenható lehelete, mi értelmet ad neki.
9
Nem a nagyok a bölcsek; és nem a vének értik az ítéletet:
10
ezért azt mondom: Hallgass rám; hadd nyilvánítsam tudományomat én is.
11
íme megvártam beszédeiteket, figyeltem okoskodásaitokra; míg válogattátok a szavakat:
12
és megértettelek benneteket, és íme nincs ki Jóbot megcáfolta volna; mondásaira megfelelt volna közületek.
13
Nehogy azt mondjátok: Bölcsességre bukkantunk; Isten győzi le őt, nem ember:
14
mert nem ellenem intézett beszédeket; és nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
15
Megijedtek, nem feleltek többet; cserbenhagyták őket a szavak.
16
És én várjak, mikor nem beszélnek; mikor megálltak, nem felelnek többet?
17
Hadd feleljek én is a magam részéről; nyilvánítsam tudományomat én is.
18
Mert telve vagyok szavakkal; szorongat engem belül a lélek.
19
íme bensőm olyan, mint a lefojtott bor; mint az újbor tömlői, meg akar hasadni.
20
Beszélnem kell, hogy megenyhüljek; kinyitom ajkaimat és felelek.
21
Hadd ne legyek személyválogató; és embernek ne hízelegjek:
22
mert nem tudok hízelegni; inkább vegyen el engem teremtőm.
← Chapter 31
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 33 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42