bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (RLUZ) 1971 - Ravasz László Újszövetség fordítása
/
Mark 14
Mark 14
Hungarian Bible (RLUZ) 1971 - Ravasz László Újszövetség fordítása
← Chapter 13
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 15 →
1
Még két nap, s itt a húsvét, a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a papi fejedelmek és az írástudók tanakodtak, hogyan ejtsék őt tőrbe, és hogyan öljék meg.
2
Mert ezt mondták: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
3
Amikor Betániában a poklos Simon házában asztalnál ült, egy asszony ment oda, akinél alabástrom szelence volt, valódi és igen drága nárdus-olajjal. Az alabástrom-edényt eltörte és a kenetet a (Jézus) fejére öntötte.
4
Némelyek emiatt dohogtak, és ezt mondták: Mire való a kenetnek ez a tékozlása?
5
Eladhatták volna azt több mint háromszáz dénárért és a pénzt a,szegényeknek adhatták volna. És korholták öt.
6
De Jézus így szólt: Hagyjátok békében! Miért bántjátok? Jó dolgot cselekedett velem.
7
Mert szegények mindenkor lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindenkor veletek.
8
Ő megtette, ami tőle telt: Előre megkente az én testemet a temetésre.
9
Bizony mondom nektek, hogy mindenütt a világon, ahol csak hirdetik az evangéliumot, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére, amit ez az asszony tett velem.
10
Akkor Júdás, az Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a papi fejedelmekhez, hogy őt azoknak elárulja.
11
Ezt ők igen nagy örömmel hallották, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. 6 pedig kereste a kedvező alkalmat, amikor elárulhatná.
12
A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt megáldozzák, megkérdezték a tanítványai: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt? Elmegyünk és elkészítjük.
13
Akkor elküldött kettőt az ő tanítványai közül ezzel a megbízatással: Menjetek el a városba, ott találkoztok egy emberrel, aki egy korsó vizet visz, őt kövessétek.
14
És ahová bemegy, mondjátok a házigazdának, a Mester kérdi: Hol az én szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal együtt megeszem?
15
Ő majd mutat nektek egy tágas, jól berendezett felházat, ott készítsétek el nekünk (a páskát).
16
Elmentek azért a tanítványai, és a városba érvén, mindent úgy találtak, ahogy nekik megmondta. És elkészítették a húsvéti bárányt.
17
Amikor beesteledett, odament, a tizenkettővel.
18
És amikor letelepedtek és vacsoráztak, Jézus így szólt: Bizony mondom nektek, közületek egy, aki velem eszik, elárul engem.
19
Erre elszomorodtak és egyenként azt kérdezték: Talán csak nem én?
20
Ő pedig azt mondta nekik: Egyik a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.
21
Az Ember Fia ugyan elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Ember Fiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
22
Evés után Jézus kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte és adta nekik, ezt mondván: Vegyétek, egyétek; az én testem ez.
23
Azután kezébe vette a poharat, hálát adott és adta nekik, és ittak abból mindnyájan.
24
És azt mondta nekik: Az én vérem ez, az újszövetség vére, amely sokakért kionttatik.
25
Bizony mondom nektek: Nem iszom többé a szőlőtó terméséből, mind ama napig, amikor az újbort iszom majd az Isten országában.
26
Az ünnepi dicséret eléneklése után kimentek az Olajfák hegyére.
27
És így szólt hozzájuk Jézus: Ma mindnyájan cserben hagytok engem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28
De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
29
Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan elfordulnak is tőled, én nem.
30
Jézus így szólt hozzá: Bizony mondom neked, te ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.
31
De ő annál inkább erősítgette: Ha veled együtt meg kell is halnom, semmiképpen sem tagadlak meg téged. A többiek is így beszéltek.
32
Mikor arra a helyre értek, amelynek Gecsemáné a neve, így szólt tanítványaihoz: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
33
Akkor maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni.
34
És így szólt nekik: Halálosan szomorú az én lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.
35
És egy kissé előrement, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36
És így szólt: Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Ments meg engem e pohártól; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
37
Azután visszatért, és alva találta őket, és így szólt Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig sem ébren maradni?
38
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
39
És ismét elment, imádkozott, miközben ugyanazokat a szavakat mondta.
40
Mikor megint visszatért, ismét alva találta őket, mert a szemük elnehezedett, nem is tudták, mit feleljenek neki.
41
Harmadszor is eljött, és azt mondta nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Megvan! (Meglett!) Eljött az óra, íme az Ember Fia a bűnösök kezébe adatik.
42
Keljetek fel, menjünk; íme itt jön, aki engem elárul.
43
Még beszélt, mikor hirtelen megérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és dorongokkal, a papi fejedelmektől, írástudóktól és vénektől.
44
Az áruló pedig megadta nekik a megbeszélt jelt: Akit majd megcsókolok, 6 az; azt fogjátok el és vigyétek el biztos őrizet alatt.
45
És mikor (Júdás) odaért, azonnal odalépett hozzá és így szólt: Mester! és megcsókolta.
46
Azok pedig rávetették a kezüket és elfogták őt.
47
Egy valaki pedig az ott állók közül kirántotta a kardját, odasújtott a főpap szolgájához és levágta a fület.
48
Jézus megszólalt és azt mondta nekik: Mint valami rablóra, úgy jöttetek reám, fegyverekkel és dorongokkal, botokkal, hogy elfogjatok engem.
49
Naponta nálatok voltam, a templomban tanítottam, és nem nyúltatok hozzám. De az írásoknak teljesedniük kell.
50
Akkor mindenki elhagyta őt és elfutottak.
51
Egy ifjú azonban követte őt, akinek testét csak egy gyolcs ing takarta. Amikor megfogták őt,
52
otthagyta az ingét, és mezítelenül elfutott.
53
És elvitték Jézust a főpaphoz. Odagyűltek mindnyájan a papi fejedelmek, a vének és az írástudók.
54
Péter pedig távolról követte őt, be egészen a főpap udvarába, és ott leült a szolgákkal és melegedett a tűznél.
55
A papi fejedelmek pedig és az egész tanács tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
56
Mert sokan tettek ugyan ellene hamis vallomást, de vallomásaik nem egyeztek.
57
Ekkor némelyek előállottak, és ezt a hamis vallomást tették ellene:
58
Mi hallottuk, mikor ezt mondta: Lerombolom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt másikat építek, nem kézzel készítettet.
59
De még így sem egyezett a vallomásuk.
60
Ekkor a főpap, odaállva a középre, megkérdezte Jézust: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
61
Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte őt a főpap, és ezt mondta neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62
Jézus pedig szólt: Én vagyok; meglátjátok majd, hogy az Ember Fia a Mindenható jobbján ül, és eljön az ég felhőiben. (Zsolt 110,1)
63
Ekkor a főpap megszaggatta ruháját, és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra?
64
Hallottátok az istenkáromlást. Mi a véleményetek? Azok pedig mindnyájan úgy ítéltek, hogy,méltó a halálra.
65
És akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ököllel verni, és mondani neki: Prófétálj! A szolgák is arcul csapdosták.
66
És míg Péter lent volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya;
67
meglátta Pétert, amint melegedett, rátekintett, és ezt mondta: Te is azzal a Názáretivel voltál, a Jézussal.
68
Ő pedig tagadta: Nem ismerem, nem is értem, mit mondasz, és kiment az előcsarnokba. És a kakas megszólalt.
69
A szolgálóleány pedig, meglátva őt, kezdte ismét mondani az ott állóknak, ez is közül ők való.
70
Ő pedig ismét tagadta, de egy kis idő múlva az ott állók megint azt mondták Péternek: Bizony közülök való vagy, hiszen galileai vagy, és a beszéded is elárul téged.
71
Ő pedig elkezdett átkozód-ni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.
72
Másodszor is megszólalt a kakas. Ekkor Péternek eszébe jutott Jézusnak az a szava, amelyet neki mondott: Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem. És elkezdett keservesen sírni.
← Chapter 13
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 15 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16