bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (RLUZ) 1971 - Ravasz László Újszövetség fordítása
/
Mark 4
Mark 4
Hungarian Bible (RLUZ) 1971 - Ravasz László Újszövetség fordítása
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 5 →
1
És ismét tanítani kezdett a tengerparton. Olyan nagy sokaság gyűlt hozzá, hogy hajóra szállt, leült abban a tengeren, az egész sokaság pedig a tengerparton állt.
2
És sok mindenre tanította őket példázatokban, többek között így is tanította őket:
3
Halljátok! íme a magvető kiment vetni.
4
És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útfélre esett; jöttek a madarak és felkapkodták.
5
Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol nem volt sok földje; hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
6
Mikor pedig delelőre hágott a nap, a hőség megütötte és gyökér híján elszáradt.
7
Némelyik pedig tövisek közé esett, a tövisek felnőttek és megfojtották, úgy, hogy nem hozott termést.
8
Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett és termést hozott: Egyik harminc annyit termett, másik hatvan annyit, némelyik pedig száz annyit.
9
És szólt hozzájuk: Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
10
Amikor egyedül maradt, követői a tizenkettővel együtt megkérdezték a példázat felől.
11
És ő azt mondta: Az Isten országának titka nektek adatott, a kívül valóknak azonban minden példázatokban adatik,
12
hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; hallván halljanak, de ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik bocsánatot ne nyerjenek.
13
Majd így szólt nekik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek majd meg a többi példázatot?
14
A magvető az igét hinti.
15
Az útfélre esett mag azokat jelenti, akiknek hintik ugyan az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán és elragadja a szívükbe vetett igét.
16
És hasonlóképpen a köves helyre vetett magvak azok, akik mihelyt hallják az igét, örömmel fogadják,
17
de nincs bennük gyökere, hanem csak ideig való; azután ha nyomorúság vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal eltántorodnak.
18
És a tövisek közé vetett magvak azok, akik az igét hallják ugyan,
19
de a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb más kívánság szálást vesz bennük és megfojtja az igét, és az nem hoz termést.
20
A jó földbe vetett magvak pedig azok, akik hallják az igét és befogadják és termést hoznak, egyik harminc annyit, másik hatvan annyit, némelyik száz annyit.
21
Így szólt hozzájuk: Vajon a lámpást azért hozzák-e be, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék?
22
Mert csak azért van titok, hogy kiderüljön, és rejtelem, hogy napfényre jusson.
23
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!
24
Majd így szólt hozzájuk: Figyeljetek arra, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak,
25
mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.
26
Majd így szólt: Úgy van az Isten országával, mint amikor az ember beveti a magot a földbe.
27
Azután akár alszik, akár felkel, éjjel vagy nappal, a mag kihajt és felnő, maga (a gazda) sem tudja, hogyan.
28
Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes szemet a kalászban.
29
Mihelyt pedig a termés engedi, azonnal sarlót ereszt rá, mert az aratás elérkezett.
30
És így szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázattal példázzuk?
31
Olyan az, mint a mustármag, amely amikor a főidbe vetik, minden földi magnál kisebb,
32
de ha egyszer elvetették, felnő és minden veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
33
És sok ilyen példázatban hirdette nekik az igét, csakhogy megértsék.
34
Példázat nélkül azonban nem beszélt nekik; de maguk között a tanítványainak mindent megmagyarázott.
35
És így szólt hozzájuk még aznap este: Menjünk át a túlsó partra.
36
Elbocsátotta tehát a sokaságot, őt pedig magukkal vitték úgy, amint a hajóban volt; de más hajók is voltak vele.
37
Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok becsaptak a hajóba, úgyannyira, hogy már-már megtelt.
38
Ó pedig a hajó hátuké részében, a fejaljon aludt. És felkeltették ót, így kiáltva: Mester, nem tőrödül vele, hogy elveszünk?
39
Felserkent és megdorgálta a szelet és azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél és lett nagy csendesség.
40
És így szólt nekik: Miért vagytok ilyen gyávák? Hát nincs, hitetek?
41
És nagy félelemmel megfélemlettek és ezt mondtak egymásnak: Kicsoda ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik neki?
← Chapter 3
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 5 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16