bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian RUF
/
Job 29
Job 29
Hungarian RUF
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
1
Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2
Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám!
3
Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;
4
mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;
5
amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim;
6
amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is patakokban ömlött az olaj.
7
Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,
8
ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.
9
A vezető emberek a beszédben megálltak, és szájukra tették a kezüket.
10
A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.
11
Aki csak hallott rólam, boldognak mondott, és aki csak látott, jó bizonyságot tett rólam.
12
Mert megmentettem a segítségért kiáltó nincstelent és az árvát, akinek nem volt támasza.
13
Az elhagyatott áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.
14
Igazságot öltöttem magamra, jogosságom palástként és süvegként borított be engem.
15
A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.
16
Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.
17
Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.
18
Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, és mint a főnixmadár, sokáig élek.
19
Gyökerem a vízig nyúlik, ágaimra éjjel harmat száll.
20
Dicsőségem ifjú marad, akárcsak én, íjam is folyton megújul kezemben.
21
Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.
22
Beszédem után nem szóltak tovább, szavam harmatként hullott rájuk.
23
Úgy vártak engem, ahogyan az esőt, ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik.
24
Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak.
25
Én döntöttem el, mikor mit tegyenek, és én ültem élükön; úgy laktam közöttük, mint a katonái közt a király, mint aki gyászolókat vigasztal.
← Chapter 28
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 30 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42