bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian RUF
/
Job 6
Job 6
Hungarian RUF
← Chapter 5
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 7 →
1
Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2
Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!
3
Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.
4
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.
5
Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett?
6
Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
7
Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.
8
Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!
9
Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
10
Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
11
Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?
12
Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
13
Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
14
Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
15
Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik:
16
előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük,
17
majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
18
Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
19
Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek.
20
De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek.
21
Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek.
22
Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem,
23
hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
24
Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
25
Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
26
Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
27
Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!
28
Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!
29
Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam!
30
Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?
← Chapter 5
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 7 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42