bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian RUF
/
Job 30
Job 30
Hungarian RUF
← Chapter 29
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 31 →
1
Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam.
2
Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett.
3
Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon.
4
Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük.
5
Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.
6
Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben.
7
A bokrok között kiáltoznak, bogáncskórók alatt gyülekeznek.
8
Esztelen senkiházik, akiket korbáccsal vertek ki az országból.
9
És most ezek gúnyolódnak rajtam, és köszörülik rajtam a nyelvüket.
10
Utálkozva húzódnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni.
11
Meglazította Isten íjamon a húrt, és megalázott engem, ezért bánnak velem zabolátlanul.
12
Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és pusztulásom útját egyengetik.
13
Ösvényemet felszaggatják, romlásomon fáradoznak, és nincs, aki megfékezze őket.
14
Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: romba dőlt falak közt zúdulnak rám.
15
Rémület tört rám, és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész; boldogságom eltűnt, mint a felleg.
16
Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva.
17
Éjszaka nyilallnak csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak.
18
Hatalmas erővel kapta el ruhámat, szorosan átkarolt derekamnál fogva,
19
és belevert a sárba; hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.
20
Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz. Ott állok előtted, de észre sem veszel.
21
Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem.
22
Fölemelsz, és elsodorsz a széllel, szétmállasztasz a viharban.
23
Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik.
24
De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
25
Nem sírtam-e azért, kire nehéz napok jártak? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt?
26
Bizony, jót reméltem, de rossz következett. Világosságot vártam, és sűrű homály jött.
27
Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik; elértek a nyomorúság napjai,
28
feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben.
29
A sakálok testvére lettem és a struccok társa.
30
Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam, csontom pedig ég a láz miatt.
31
Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.
← Chapter 29
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 25
Chapter 26
Chapter 27
Chapter 28
Chapter 29
Chapter 30
Chapter 31
Chapter 32
Chapter 33
Chapter 34
Chapter 35
Chapter 36
Chapter 37
Chapter 38
Chapter 39
Chapter 40
Chapter 41
Chapter 42
Chapter 31 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42