bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (SIUZ) - P. Soós István,karmelita szerzetes, Újszövetség fordítása
/
Luke 19
Luke 19
Hungarian Bible (SIUZ) - P. Soós István,karmelita szerzetes, Újszövetség fordítása
← Chapter 18
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 20 →
1
És bemenvén Jerikóba, keresztül ment rajta.
2
És íme, egy Zakeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag volt,
3
igyekezett látni Jézust, hogy ki légyen, de nem láthatta a sokaságtól, mert alacsony termetű volt.
4
Előre sietett tehát és fölment egy vad fügefára, hogy megláthassa őt, mivel arra kellett elhaladnia.
5
S midőn Jézus ama helyre ért, föltekintett és meglátta őt s monda neki: Zakeus, szállj le sietve, mert ma a te házadban kell megszállnom.
6
És gyorsan leszállt és örömmel fogadta őt.
7
És ennek láttára mindnyájan zúgolódtak, mondván: Bűnös embernél szállt meg!
8
Zakeus pedig elébe állt és monda az Urnák: íme, Uram, javaimnak felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megkárosítottam, négyszeresen fizetem neki vissza.
9
Monda neki Jézus: Ma üdvössége lett e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10
Mert az Emberfia azt jött keresni és üdvözíteni, ami el volt veszve.
11
Miután azok ezt hallották, még egy példabeszédet mondott, tekintve hogy közel volt Jeruzsálemhez, s azok azt vélték, hogy az Isten országa legott meg fog valósulni.
12
Monda tehát: Egy bizonyos előkelő ember elutazott messze földre, hogy egy királyságot megszerezzen és visszatérjen.
13
Maga elé hívta tehát tíz szolgáját, s adott nekik tíz minát és monda: Nyerészkedjetek ezzel míg megjövök.
14
Polgártársai azonban gyűlölték őt és követséget küldöttek utána, ezen üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.
15
És történt, hogy miután a királyságot megnyerte, visszatért. És előhivatta szolgáit, kiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit nyerészkedett.
16
Előállt tehát az első, mondván: Uram, a te minád tíz minát hozott.
17
És monda neki: Jó szolga vagy! mivel a kevésben hű voltál, tíz városnak kormányzatát bízom rád.
18
És jött a másik, mondván: Uram, a te minád öt minát hozott.
19
És ennek monda: Te is légy kormányzó öt város fölött.
20
És egy másik is jött, és így szólt: Uram, itt van a te minád, melyet eltéve tartottam a zsebkendőmben,
21
mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elviszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.
22
Monda neki: Saját szavaidból ítéllek meg, semmirevaló szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elviszem amit le nem tettem, learatom, amit nem vetettem;
23
miért nem adtad hát pénzemet a váltóasztalra, hogy mikor visszatérek, kamatokkal vehettem volna fel azt?
24
És monda az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25
És mondák neki: Uram, hiszen úgyis tíz minája van!
26
Mondom pedig nektek, hogy mindannak, akinek van, adatik és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, az is elvétetik, amije van.
27
Ami pedig ellenségeimet illeti, kik nem akarták, hogy én rajtok uralkodjam, vezessétek ide, és öljétek le őket szemem láttára!
28
S miután ezt elmondotta, elindult föl, Jeruzsálem felé.
29
És történt, hogy mikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, mely Olajfák hegyének neveztetik, elküldé két tanítványát,
30
mondván: Menjetek be az átellenben fekvő majorba, s amint bementek, találtok egy megkötött szamárvemhet, melyen még senki sem ült, oldjátok el és vezessétek ide.
31
És ha valaki kérdez benneteket: miért oldjátok el? Így szóljatok neki: Az Úr akarja hasznát venni.
32
Elmentek tehát a küldöttek, és úgy találták a vemhet állva, amint megmondotta nekik.
33
Amint pedig a vemhet oldozgatták, mondák nekik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
34
Azok pedig mondák: Mivel az Urnák szüksége van rá.
35
És elvezették Jézushoz, s ráterítve ruháikat a vemhére, felültették rá Jézust.
36
Amint pedig ment, ruháikat leterítették az útra.
37
És midőn már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész serege örvendezve, fönszóval kezdette dicsérni az Istent mindazon csodatettekért, amelyeket láttak,
38
mondván: Áldott a király, ki az Úr nevében jő! Békeség a mennyben és dicsőség a magasságban!
39
Néhány farizeus azonban a tömeg közül, monda neki: Mester, hallgattasd el tanítványaidat!
40
Mire ő felelé nekik: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek szólalnak meg!
41
És amint közeledett és meglátta a várost, sírva fakadt fölötte, mondván:
42
Vajha te is fölismerted volna, és pedig ezen a te napodon, ami békeségedre szolgál! Ámde el van rejtve szemeid elől.
43
Mert eljönnek rád a napok, midőn ellenségeid körülvesznek árokkal és körülzárnak és szorongatnak mindenfelől.
44
És a földre sújtanak téged és fiaidat, kik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét.
45
És bemenve a templomba, kezdé kiűzni az árusokat és vásárlókat,
46
mondván nekik: írva van, hogy az én házam az imádság háza; ti pedig latrok barlangjává tettétek azt!
47
És naponkint tanított a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és népnek főbbjei el akarták őt veszteni,
48
de nem tudták kitalálni mitévők legyenek vele, mert az egész nép rajta csüggött, hallgatván őt.
← Chapter 18
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
Chapter 20 →
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24