bible
ra
🌐 Language
English
Español
Français
Deutsch
Português
Italiano
Nederlands
Русский
中文
日本語
한국어
العربية
Türkçe
Tiếng Việt
ไทย
Indonesia
All Languages
Home
/
Hungarian
/
Hungarian Bible (SIUZ) - P. Soós István,karmelita szerzetes, Újszövetség fordítása
/
Luke 24
Luke 24
Hungarian Bible (SIUZ) - P. Soós István,karmelita szerzetes, Újszövetség fordítása
← Chapter 23
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
1
A hét első napján pedig korán reggel kimentek a sírhoz, magukkal vivén a beszerzett fűszereket.
2
És a követ elhengerítve találták a sírbolttól.
3
És midőn bementek, nem találták az Úr Jézus testét.
4
És történt, hogy míg ezen tűnődtek, két férfi állt mellettük fényes öltözetben.
5
Mivel pedig féltek és földre sütötték szemeiket, mondák nekik (az angyalok): Mit keresitek az élőt a holtak között?
6
Nincs itt, hanem föltámadott. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt
7
s így szólt: Az Emberfiának bűnös emberek kezeibe kell adatnia és megfeszíttetnie, és harmadnapra feltámadnia.
8
És megemlékeztek az ő igéiről.
9
S kijöttek a sírboltból és hírül vitték mindezt ama tizenegynek és mind a többinek.
10
Azok pedig, akik ezt az apostoloknak elmondották, a következők voltak: Mária Magdolna, Johanna és Mária, Jakab anyja, és többi társaik.
11
De ő előttük e beszédek képzelődésnek látszottak, és nem hittek nekik.
12
Péter tehát fölkelt és elfutott a sírhoz, és amint előrehajolva betekintett, csak a levetett lepedőket látta, s eltávozott, csodálkozva önmagában a fölött, ami történt.
13
És íme, ketten közölök ugyanaz nap egy Emmausz nevű faluba mentek, mely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra volt,
14
és egymás között beszélgettek mindarról, ami történt.
15
És történt, hogy amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus is hozzájok közeledve, velők ment.
16
Az ő szemeik azonban fogva voltak, hogy meg ne ismerjék őt.
17
És monda nekik: Miféle beszédek azok, melyeket útközben egymással váltotok, s miért vagytok szomorúak?
18
És felelé az egyik, kinek Kleofás volt a neve, és monda neki: Te vagy-e az egyedüli idegen Jeruzsálemben, ki nem szereztél tudomást arról, ami ott eme napokban történt?
19
S monda nekik: Mi? És mondák: A názáreti Jézussal, ki próféta volt, hatalmas szóban és tettben Isten és a nép előtt.
20
S mimódon adták őt halálra a mi főpapjaink és elöljáróink, és feszítették meg őt.
21
Mi pedig reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt; s hozzá ma már harmadnapja, hogy ez történt.
22
De néhány hozzánk tartozó asszony is megijesztett bennünket, kik virradat előtt a sírnál voltak,
23
s miután az ő testét nem találták, visszajöttek és azt mondták, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt állítják, hogy él.
24
És néhányan a mieink közül kimentek a sírhoz és úgy találták, amint az asszonyok mondották, őt magát azonban nem találták.
25
Mire ő így szólt nekik: Oh ti balgák és nehéz felfogásúak Mily nehezen hiszitek el mindazt, amit a próféták mondottak!
26
Vajjon nem kellett-e a Krisztusnak ezt szenvednie és úgy bemenni az ő dicsőségébe?
27
S elkezdve Mózesen és az összes profétákon, sorra megfejtette nekik az írásokat, melyek őróla szólottak.
28
És közeledtek a helységhez, ahová indultak, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.
29
De azok marasztalták őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik és a nap már hanyatlik. És bement velők.
30
És történt, hogy midőn velők az asztalnál ült, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik.
31
És megnyíltak szemeik és megismerték őt, de ő eltűnt szemeik elől.
32
És mondák egymásnak: Nemde lángolt bennünk a szívünk, midőn útközben beszélt és az írásokat fejtegette nekünk?
33
És útra kelve ugyanazon órában, visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet, és akik velők voltak,
34
kik mondák: Valóban föltámadott az Úr és megjelent Péternek.
35
Ezek pedig elbeszélték, hogy mi történt az utón és miként ismerték meg őt a kenyértörésnél.
36
S mialatt ezt beszélték, Jézus ott állott közöttük és monda nekik: Békeség nektek! Én vagyok, ne féljetek!
37
De ők megzavarodva és megijedve azt hitték, hogy szellemet látnak.
38
És monda nekik: Miért vagytok megzavarodva és miért támadnak ilyen gondolatok szívetekben?
39
Nézzétek kezeimet és lábaimat, hogy én vagyok magam; tapintsatok meg és lássátok, mert a szellemnek nincsen húsa és csontja, mint ahogy látjátok, hogy nekem van.
40
És ezt mondva, megmutatta nekik kezeit és lábait.
41
Mivel pedig még mindig nem hittek és örömükben csodálkoztak, monda: Van itt valami ennivalótok?
42
ők pedig eléje tettek egy darab sült halat és lépesmézet.
43
És miután evett előttük, fogta a maradékot és nekik adta.
44
És így szólt hozzájok: Azt mondottam nektek midőn még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindennek, ami rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban írva van.
45
Erre megnyitotta elméjöket, hogy megértsék az írásokat,
46
és monda nekik: így van megírva, és így kellett Krisztusnak szenvednie és harmadnapon halottaiból feltámadnia,
47
és. az ő nevében kell bűnbánatot és bűnbocsánatot hirdetni minden népnek, elkezdve Jeruzsálemtől.
48
Ti pedig tanúi vagytok ennek.
49
És én elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti pedig maradjatok a városban, míg föl nem ruháztattok erővel a magasból.
50
Azután kivezette őket Bethániába és fölemelve kezeit, megáldotta őket.
51
És történt, hogy mialatt őket áldotta, elvált tőlük és felvitetett a mennybe.
52
Ők pedig miután imádták őt, visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel,
53
és mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.
← Chapter 23
Jump to:
Chapter 1
Chapter 2
Chapter 3
Chapter 4
Chapter 5
Chapter 6
Chapter 7
Chapter 8
Chapter 9
Chapter 10
Chapter 11
Chapter 12
Chapter 13
Chapter 14
Chapter 15
Chapter 16
Chapter 17
Chapter 18
Chapter 19
Chapter 20
Chapter 21
Chapter 22
Chapter 23
Chapter 24
All chapters:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24