Acts 11

Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása

← Chapter 10 Jump to: Chapter 12 →

1Meghallották pedig az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a (nem zsidó) nemzetek közül is elfogadták az Isten Igéjét.

2Amikor pedig felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele (kérdőre vonták, szemrehányást tettek) a zsidók közül némelyek,

3(ezt) mondták: bementél a körülmetéletlenekhez és együtt ettél velük.

4Elkezdte pedig Péter kifejteni nekik sorjában, (ezeket) mondta:

5Én Joppe városában voltam, imádkoztam és elragadtatásban lát(om)ást láttam, leszállt egy edény (készülék), mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva leeresztve az égből és egészen hozzám ér(kezet)t,

6amikor szemügyre véve megnéztem, láttam a föld négylábúit és a vadállatokat és a csúszómászókat és az ég madarait,

7hangot is hallottam, amely (ezt) mondta nekem: állj fel, Péter, vágd le és egyél!

8én pedig (ezt) mondtam: semmiképpen sem Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be a számba.

9De egy hang másodszor is válaszolt az égből: amiket Isten megtisztított, te ne tartsd közönségesnek.

10Ez pedig háromszor történt (lett) és akkor felemelkedett újra az egész az égbe

11és lám! rögtön három férfiú állt meg a ház előtt, amelyben voltam, Cezáreából küldték őket hozzám,

12a Szellem pedig (azt) mondta nekem, hogy menjek velük mit sem kételkedve. Eljött velem ez a hat testvér is és bementünk annak a férfiúnak a házába,

13elmondta pedig nekünk, hogyan látta, hogy az angyal megállt a házában és (ezt) mondta neki: küldj Joppéba és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak,

14aki szól majd olyan beszédeket hozzád, ami neked és mind egész házadnak megmentést (megtartást, üdvö(ssége)t) szerez.

15Amikor pedig elkezdtem szólni, leszállt a Szent Szellem rájuk éppen úgy, mint mireánk is kezdetben

16eszembe jutottak az Úr beszédei, amint (ezt) mondta: János ugyan vízbe(n) merített be, de ti majd bemerítkeztek Szent Szellembe(n),

17ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk is, amikor hívők lettünk (hittel rábíztuk magunkat az Úr Jézusra), én ki vagyok, hogy képes lennék akadályozni (gátolni) az Istent?

18Amikor pedig hallották ezeket, megnyugodtak, és dicsőítették az Istent, (ezt) mondták: azért hát a (nem zsidó) nemzet(bel)ieknek is megadta az életbevivő gondolkozásmód megváltozást.

19Azok tehát, akik szétszóródtak az Istvánért támadt szorongatás folytán, eljutottak Föniciáig, és Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek sem szólták az Igét, egyedül (csak) a zsidóknak,

20volt pedig köztük néhány ciprusi és cirénei férfiú, akik Antiókhiába eljutottak, szóltak a hellénistákhoz (görögökhöz) is, örömhírként hirdették az Úr Jézust

21és az Úr keze velük volt, sok volt a száma azoknak, akik hívekké (hithűkké) lettek, odafordultak, megtértek), ráhagyatkoztak az úrra.

22Elhallatszott a Szó a Jeruzsálemben levő, (Jeruzsálembeli) gyülekezet (eklézsia) füleibe is felőlük és kiküldték Barnabást Antiókhiáig,

23aki amikor odajutott és látta az Isten(nek a) kegyelmét, megörült és intette mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úr iránt,

24mert jó férfiú volt és telve Szent Szellemmel és hithűséggel és elég nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz.

25Azután kiment Tarzusba, hogy felkeresse Sault. És amikor megtalálta, elvezette Antiókhiába.

26Történt pedig, hogy ők egy egész esztendőn át együtt vezették a (kihívott) gyülekezetet, és tanítottak elég nagy tömeget, úgyhogy először Antiókhiában nevezték a tanítványokat Krisztusiaknak (keresztyéneknek).

27Ezekben a napokban pedig próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába,

28előállt pedig egyik közülük, névszerint Agabus, megjelentette a Szellem által, hogy az egész lakott földkerekségen nagy éh(in)ség lesz, amely meg is lett, Klaudiusz idején,

29a tanítványok pedig elhatározták, hogy amint kinek-kinek jól megy, (tehetségükhöz mérten) mindegyik segélyszolgálatot küld a Júdeában lakó testvéreknek,

30amit meg is tettek, elküldték a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

← Chapter 10 Jump to: Chapter 12 →