Acts 21

Hungarian Bible 1971 (VSUZ) - Vida Sándor Újszövetség fordítása

← Chapter 20 Jump to: Chapter 22 →

1Amint pedig elszakadtunk tőlük és kifutottunk a tengerre, egyenesen Kosz szigetére érkeztünk, másnap pedig Rodoszba, és onnan Patarába,

2és találtunk egy hajót, amely átment Föníciába, fölszálltunk, elhajóztunk.

3Feltűnt pedig Küprosz (Ciprus) és elhagytuk bal(kéz)felól, Szíriába hajóztunk, és Türoszban értünk kikötőbe, mert a hajónak itt kellett a rakományát kitenni,

4megtaláltuk pedig a tanítványokat, ott maradtunk hét napig, azok azt mondták Pálnak a Szellem által, nehogy felmenjen Jeruzsálembe,

5amikor pedig eltöltöttük a napokat, útnak indultunk, mind elkísértek bennünket feleségestül és gyermekestül a városon kívülre és a tengerparton letérdeltünk, imádkoztunk,

6búcsút vettünk egymástól és beszálltunk a hajóba, azok pedig visszatértek övéikhez,

7mi pedig a hajózást azzal végeztük be, hogy Türoszból Ptolemaioszba érkeztünk, és köszöntöttük a testvéreket, ott maradtunk egy napig náluk,

8másnap pedig elindultunk, Cezáreába ér(kez)tünk és betértünk (bementünk) Fülöp evangélista házába, aki egy volt a hét diakónus közül, nála maradtunk.

9ennek pedig volt négy hajadon (szúz) lánya, akik prófétáltak.

10Mialatt pedig több napig maradtunk, lejött egy Júdeából való Agabosz nevű próféta,

11és amikor eljött hozzánk, vette Pálnak az övét, megkötözte vele a maga lábait és a kezeit (ezt) mondta: ezt mondja a Szent Szellem, azt a férfiút, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók és átadják (kiszolgáltatják) a nemzetek kezeibe.

12Amikor pedig ezeket hallottuk, kértük mi és a helybeliek, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe,

13akkor így válaszolt Pál: mit tesztek? mit sir(ánkoz)tok és kesergetitek (összetöritek) a szívemet? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.

14Mivel nem tudtuk lebeszélni, belenyugodtunk, (ezt) mondtuk: Az Úr akarata legyen meg.

15E napok után pedig nekikészülődtünk, felmentünk Jeruzsálembe.

16Jött pedig néhány tanítvány a tanítványok közül is Cezáreából, elvezettek egy régi (kezdetből való) tanítványhoz a ciprusi Mnászonhoz, hogy nála szálljunk meg.

17Amikor pedig Jeruzsálembe jutottunk, szívesen (kedvesen) fogadtak minket a testvérek,

18másnap pedig bement Pál velünk együtt Jakabhoz, mind jelen voltak a vének (a presbiterek),

19és köszöntötte őket és részletesen elmondta sorjában, mi mindent tett az Isten a nemzetek között az ő (diakóniai) szolgálata által.

20Azok pedig amint hallották, dicsőítették az Istent és (ezt) mondták neki: látod, testvér, hány (tíz)ezer zsidó van, aki hívővé lett, akik mind buzgón tartják a törvényt.

21Felőled pedig úgy értesültek, hogy te mindazokat a zsidókat, akik a nemzetek között vannak, a Mózestől való elszakadásra (elpártolásra) tanítod (ezt) mondva, nehogy körülmetéltessék fiaikat és ne járjanak a szokások szerint.

22Mi van tehát? Mindenesetre meghallják, hogy te (ide)jöttél. Ezt tehát tedd meg, amit neked mondunk,

23van nekünk négy (férfi) emberünk, akiken fogadalom van,

24ezeket vedd magad mellé, menj fel velük együtt a tisztulás(i - szertartás)ra, és fizesd meg a költségeket (költs rájuk), hogy megnyirassák a fejüket (megnyiratkozzanak), akkor megtudja mindenki, hogy amikről felőled értesültek, semmi sem igaz, hanem magad is úgy jársz, hogy megtartod (megőrzöd) a törvényt.

25A nemzetekből lett hívők felől pedig levélben közöltük velük végzésünket (bírói döntésünket), hogy őrizkedjenek a bálványoknak áldozott(hús)tól és vértől és fojtott állattól és cédaságtól (erkölcstelenségtől).

26Akkor Pál maga mellé vette a férfiakat, a következő napon velük együtt elvégezte a tisztulás(i-szertartás)t, bement a templomépületbe, bejelentette (hírül adta) a tisztulás napjainak kitöltését, mígnem bemutatták (felvitték) mindegyikükért az áldozatot.

27Amikor pedig a hét nap vége felé járt, az ázsiai zsidók meglátták őt a templomépületben, fellázították a tömeget mind, keze(ke)t vetettek rá, ezt

28kiáltozták: izraelita férfiak, segítsetek! ez az ember, aki a nép és a törvény és e hely ellen tanít mindenkit, mindenütt, még görögöket (helléneket) is bevezetett a templomba és megfertőzte (közönségessé tette) ezt a szent helyet,

29mert már előbb látták az efézusi Trofimoszt a városban vele együtt, őt gondolták, hogy a templomba bevezette Pál,

30megmozdult (felbolydult) az egész város és csődület támadt, és megragadták Pált, kivonszolták a templomépületből és mindjárt bezárták az ajtókat.

31Már-már azon voltak, hogy megölik, felment egy jelentés a csapat ezredesének, hogy egész Jeruzsálem fellázadt (zavarog),

32aki rögtön katonákat és századosokat vett maga mellé, lefutott hozzájuk, azok pedig meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését,

33akkor közelment az ezredes, elfogatta és megparancsolta, hogy kössék meg két lánccal, azután tudakolta, hogy ki(csoda) és mit csinált (tett),

34de ki ezt, ki azt kiabálta a tömegben, így nem volt képes megtudni semmi biztosat a zajongás (lárma) miatt, megparancsolta, vezessék a táborkaszárnyába (erődbe),

35amikor pedig eljutott a lépcsőkhöz, az történt, hogy a katonák vitték őt a tömeg erőszakoskodása miatt,

36mert utána tódult (követte) a nép sokasága, ezt kiabálva: öld meg! (vedd el életét!)

37amikor éppen a táborkaszárnyába (erődbe) szándékozták bevezetni Pált, így szólt: Szabad-e nekem, hogy valamit mondjak neked? Az pedig ezt mondta: görögül (hellénül) tudsz?

38hát nem te vagy az egyiptomi, aki napokkal ezelőtt felkelést szított és kivezette a pusztába a négyezer tőrrel felfegyverzett (orgyilkos) férfit?

39Pál pedig ezt mondta: én tarzoszi zsidó ember vagyok, Kilikia nem ismeretlen városának polgára, de kérlek téged, engedd meg, hogy szóljak a néphez.

40Amikor pedig megengedte, Pál a lépcsőkön állva, kezével intett a népnek, amikor pedig mély csend lett, megszólalt héber nyelven, ezt mondta:

← Chapter 20 Jump to: Chapter 22 →